Olaszrizling, október, nagy kóstoló. Vagyis októberi „átirat” lenne a tuti cím, hiszen förtelmesen átcsúsztam az írással a novemberbe. De most legyen így, hasonlítson a cím a Szeptemberi áhitatra, sántítva, dülöngélve, de nagy tisztelettel. Kosztolányi Dezső versét is belinkelem, Latinovits mondja, igen. Elsőre úgy tűnik, semennyire nem passzol ide, aztán meg mégis.
Az Olaszrizling Október nagy kóstolóról számos beszámoló készült, az enyémre meg nem volt időm, egyéb akadályok is érkeztek, satöbbi. Vagy 10 napja megírtam ezt-azt, ám úgy gondoltam, majd a többi blogbejegyzéssel, véleménnyel szintetizálom, megírok egy nagy valamit. Végül, hogy egy másik nagy költőt idézzek, rájöttem, hogy összegezzen a fene! Nem azért, mert az olaszrizling nem érdemelné meg, hanem mert az összegzés eredménye az lett volna, hogy ez az egész, mármint az olaszrizling új fejezete, az út legelején jár, hagyjuk békében fejlődni, majd meglátjuk, mi lesz belőle. Marad fejezet? Vagy regények hosszú sorozata, netán egy hatalmas könyvtár lesz?
Szepsy Istvánnal beszélgettem a minap, rádiós interjú lett belőle, itt hallgatható: az 1. rész, a 2. rész. Arról is szó volt, hogy sokan sok éve kutatgatják a szép furmintot, aztán mennyi mindent nem tudnak még róla, leginkább azt nem, hogy hol van a lehetőségeinek a csúcsa, mihez is kellene viszonyítani. Milyen igaza van Szepsy Istvánnak, mint oly sokszor. Mennyire helytelen dolog is lenne most kijelentéseket tenni az olaszrizlingről, hasonlítgatni, értékelni, bizonyítványt osztani. Majd. Később. Idő kell.
Viszont ne vesszen kárba, amit írtam, legyen belőle novemberi átirat, Kosztolányi Dezső aranyló reflexeivel.
Bott Frigyes 2012
Az általam ezen a rendezvényen kóstolt borok közül az egyik legjobb. Zamatos, nagyon finoman gyümölcsös savak röptetik. Frigyes a Granum és a Super Granum házasításait hozta az olasza mellé, szintén 2012-esek. Aki ezt a három bort figyelmesen megkóstolta és összehasonlította, az közelebb kerülhetett a „titokhoz”, az átlagon felüli bor receptjéhez. Ami nem más, mint végy egy átlagon felüli termőhelyet, szüreteld ott valamely jó bort adni képes fajta (fajták) termését, amelyből/amelyekből egy átlagon felüli borász készítsen kellő gondossággal bort. Ennyi.
A három remek Bott-bor mindegyike ízlett, mindegyik bőven átlagon felüli, sőt. A három közül a „legalapabb” tétel a Granum, ez Pinot blanc, sauvignon blanc, tramini és olaszrizling házasítása. A Super Granum három másik fajta találkozása: hárslevelű, juhfark, furmint. Utóbbi nagyon komoly bor, a Granum is pompás, a kettő között helyezkedik el az Olaszrizling, amelynek gyümölcsös savait ízlelgetve olyasmiket élhetünk át, mint amiket a Super Granum adhat.
És akkor most lehet számolgatni: 1 borász, 1 termőhely, plusz 7 szőlőfajta = 3 nagyon jó bor…
Laposa Bence 4 hegy, és Villa Tolnay tetszett még nagyon. Korábban is, még az igazi októberben, írtam is ezekről a borokról, a linkeket ráteszem a nevekre.
Szerettem még ezeket az olaszrizlingeket:
Jásdi Siralomvágó 2011
Jásdi István külön posztot érdemel, a mesterkurzus miatt, meg is kapja majd. A kurzuson több kitűnőség volt, most csak annyit, hogy a 2003-as Berekhát egy nagy csoda, hatalmas élmény volt.
Gál Lajos 2012
Szent Donát Nagykút
Itt a Kishegy is nagyon emlékezetes, 60 éves tőkékről.
A Berekhát 2012 nemkülönben: klassz ásványosság. A csopaki jelleg szépen érződik, zamatos, gyümölcsös, harmonikus.
Szászi Endre Liliomfi
Endrénél a Szent György-hegyi is nagyon szuper volt, szokásosan.
Trombitás Borház 2010 és 2009
2HA 2011
Spiegelberg 2012
Tanulságok
Milyen következtetések vonhatók le a rendezvény alapján? Számomra a két legfontosabb tanulság közül az első: az olaszrizling halad a maga útján, egyre több izgalmas borral lehet találkozni. Vannak tévedések, hibák, de ezekről nem a szőlőfajta tehet.
A második tanulság: a befogadói oldalon akad némi értetlenkedés. Néhányan ilyen-olyan elvárásokat fogalmaznak meg a fajtával szemben, pedig sokan és sokszor elmondták már, hogy az olaszrizling egyik fontos jellemzője, hogy alkalmazkodik a termőterülethez, annak a tulajdonságait, adottságait tükrözi vissza. Miközben persze önmagában is finom borokat ad. (Most pedig loholok a Terra Hungarica borszalonra, idő van...)
Pompás olaszozásokról itt lehet olvasni:
Gazdag, rendkívül komplex felhozatal a Borászportáltól
Szeptemberi áhitat, Latinovits Zoltántól.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.