Elmentél, Huba!
Olvasom a sok "nekrológot", újságcikkutánzatot, megemlékezést, mifenét, Rólad...
Mennyire nevetnél, ha látnád. De sajnos (szerencsére) nem látod.
Jásdi István és Gazda Albert írása - az övék rendben van. Ők ismertek Téged. (Pista a dzsentrivel nem talált, de okos és szép írása amúgy pontos. Nagyon.)
Huba!
Annyi jó emlék jön elő, ha Rád gondolok. A Napfogyatkozásos performansz - talán az volt a csúcs. De mennyi csúcs volt még.
Az egyik legszebb emlékemet egy fotó őrzi, amin Te nem vagy rajta, látható módon, amúgy viszont leginkább Rólad szól. Elsőként tehát ezzel a fényképpel búcsúzom Tőled.
A képen Gábor barátom látható és én, a badacsonyi pincédnél, rengeteg évvel ezelőtt. Te is ott vagy, "láthatatlanul", hiszen ez volt az egyik fő célod: a Badacsonyi Bor tegye jobbá, szebbé, elgondolkodóbbá az embereket. Neked köszönhetően számunkra ez a nap jobb, szebb, elgondolkodóbb lett.
Gábort is, engem is a munkánk a Balaton köré irányított akkortájt. Gábor még nem ismerte a boraidat, rátelefonáltam: itt vagy? Menjük be a Hubához!
Felhívtalak - mint mindig, nyomban felvetted a telefont. "Szerrremleyyyyyy!!!" Kissé furcsa, hullámzóan hadarós, emelkedő hangsúllyal jelentkeztél be, ahogy szoktál.
Szervusz Huba! Itt vagyok egy barátommal a Badacsony körül. Ő még nem ismeri a boraidat, de szeretné megízlelni!
Gyertek - mondtad. Majd a Bandi felmegy veletek a pincébe...
Te nem voltál ott. Személyesen nem, de mindig ott voltál.
Lehet, hogy 20 kilométerrel arrébb tartózkódtál, vagy 2000 kilométerre, netán 12 ezer? Tök mindegy. Ott voltál Badacsonyban, mindig.
Zárójel: Gál Tibi nevezetes sztorija Rólad. Egy fontos rendezvény a Gundelban, mindenki csak Rád vár. Tibi felhív: Huba, hol vagy?!?!!? Te válaszolsz: itt vagyok már a reptéren, kezdjétek el. Tibi: okés, a reptéren, de melyik országban? Ukrajnában, Tibikém - lökted a választ.
És Bandi már várt minket, azokkal a felejthetetlenül mosolygós szemeivel. Mentünk a pincéhez.
Gyönyörű naplemente, annál is szebb borokkal. Gábor elalélt és rádöbbent, én "csak simán" eszméletlenül jól éreztem magam. Bámultuk a Balatont, a fényt, az eget, boraidat ízleltük, boldogságot kaptunk, több irányból.
Gyakran mondtad nekem, az Istenek képességét, hogy több helyen is ott lehetnek, ezt mennyire irigyled, vágyod.
Pedig elérted!
Jó, nem lehettél ugyanabban a pillanatban egy ukrán repülőtéren és a budapesti Gundel étteremben, de majdnem. A boraid révén viszont sok helyen ott voltál!
Huba! Mindent köszönünk!!!
Mindent köszönök!
Remélem, most úgy alakulnak a dolgaid, ahogy vártad...
És ahogy érdemled.
Azt mondtam, hogy elsőként egy fotóval búcsúzom Tőled.
Jöjjön a második:
A Gazda Albival közös Boremberek című könyvbe a Rólad írt soraim most, távozásodról értesülve nem jutottak eszembe. A könyv majdnem 20 éve jelent meg. A rengeteg cikk kapcsán kutattam az emlékeimet, hogy milyen nekrológot is kéne írni Rólad. Arra gondoltam, Te valójában eltévedt filozófus vagy, aki csak részben tudta elmondani a társadalomnak, hogy merre kéne menni, miképpen kéne gondolkodni. Igazából nem találtad a helyedet, és a kor sem talált Téged, nem tudott Rád kapcsolódni úgy, ahogy jó lett volna.
Végül elővettem a könyvet. A Rólad szóló résznek azt a címet adtam, 20 évvel ezelőtt, hogy "A badacsonyi Rousseau". Rácsodálkoztam: sikerült valamennyire közel kerülnöm a lényegedhez. Arról írtam 20 éve, hogy ha Rólad van szó, akkor filozófiáról beszélünk, az életről, a bölcsességről, a tudásról.
Kedves Huba! Már sok éve hiányoztál nekünk, most meg különösen.
De sokunknak, akik megtapasztalhatták különleges lényedet, inkább az öröm marad, hogy ismerhettünk, hogy létezhettünk melletted és kóstolhattuk a boraidat!
Köszönet!
A fotót a Boremberek képei közül íveltem be, Glódi Balázs készítette.
Gazda Albert cikke a Magyar Hang friss számában olvasható.
