Egy pompás dörgicsei bort kóstoltam, a Szőlőművelés blog szerzőjének olaszrizlingjét. Nem kereskedelmi tétel.

A Szőlőművelés blog szerzője évek óta írja a dörgicsei történetet. Így mutatja be magát a blogon: „Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.”

Hatásvadász felütésnek tűnik, és a vadászatot még az is erősíti, hogy a szerző Rambo néven publikál. A vaddisznóval már elő sem jövök, nehogy a blogger, Pflanzner Sándor, városi szájhősnek tűnjék, mert nagyon nem az. Főállásban egy komoly informatikai céget igazgat, szabadidejében műveli a szőlőt, de olyan intenzitással, hogy az már régen nem hobbiborászat, már a méretek miatt sem, meg a sok telepítést látva.

A bor, vagyis egy dörgicsei olaszrizling, 2012-ből:

Zöldessárga, nagyon intenzív szín, tisztaság. Templomablak helyett Gulács-szerű képződmények a pohár belső falán, nehezen születnek, mert a bor annyira tömény, hogy alig akar lefolyni.

Illat telt, komplex, finom. Dió, mandula, tiramisu, gyümölcsök, gyógynövények.

Zamat: érett ringló, szilva, ilyesmi gyümölcsök. De a lényeg a szerkezet, az élénk, savakra épülő olajosság. Hosszú utóíz, szépen, a hordó egy kicsit élénk az érzetben, de belesimul. Gyümölcsös savak, minden alkotóelem összedolgozik, összeér és összeérik, mozgalmas harmónia, nagyon szerethető az egész.

A kiürült pohár illata tüzes, fűszeres, hetykébb, mint a bor balzsamossága.

Jól behűtve, 10-12 fokosan érdemes kóstolni, mert ha nem, akkor a magas alkohol és az extraktédesség esetleg eluralhatja a szép élményeket. Igaz, hidegen kevesebb az illat, de a struktúra tökéletes érzete mindent megér, legalábbis szerintem.

Hogy mennyire olaszrizling? Na, az ilyen boroknál teljesen mindegy a fajta, a fajtajelleg. Egyáltalán, mi az a fajtajelleg? Jelentse azt, hogy ebből a fajtából ilyen bort kell produkálni. Legalábbis a dörgicsei Rambo számára mostantól ez a kötelező minimum.

2. nap

A magasabb hőmérsékletnek köszönhetően illatfelhő: virágok (orgona, plusz egy kis orchideás bujaság), mineralitás, fűszeresség. A szerkezet szerencsére majdnem teljes pompájában feltárulkozik: a kortyot a különleges textúra uralja, jó savakkal, klassz fűszerességgel. Élénkség, vibrálás, figyelemfenntartás. Hűvösebben nekem jobban tetszik, de szobahőmérsékleten is klassz.

Harmadnapra már semmi nem maradt az egy palacknyi borból.

Annyi feltétlenül megjegyzendő, hogy a bor töménysége nem extrém terméskorlátozás eredménye (1-1,5 kilogramm szőlő/tőke), hanem a gazdag talajnak köszönhető. A kitűnő végeredményt vélhetően segítette a nagyon lassú erjedés, a tétel még télen is forrt, hasonlóan az idei olaszrizlinghez.