Dalmáciában felkerestük Alen Bibich pincészetét, ahol gasztronómiai csúcshókuszpókusz fogadott minket, valamint a Bas de Bas nevű csodabor, melynek egy palackja kiskereskedelmi áron 508 Kuna, vagyis laza 20 ezer forint. Az ilyen árra mondhatjuk, hogy odabas… Megér egy üveg bor ennyi pénzt?

Splitben hétvégéztünk barátokkal, a kulturális és turisztikai program-cunamink részeként felkerestük Alen Bibich pincészetét, ahol molekuláris őrületeket is felvillantó gasztronómiai parádé fogadott minket, valamint a Bas de Bas nevű csodabor, melynek egy palackja kiskereskedelmi áron 508 Kuna, vagyis laza 20 ezer forint. Bas de Bas, ez franciául ezt jelenti: mélységek mélysége, horvát nevén Ispod poda. A kirándulás szervezője egyben a horvát nyelv ismerője, majd ő pontosít, amúgy meg: Tamás, nagyon köszönjük az organizációt, szuper volt a program!

Nem hallgat a mély

A magasra árazott mélység színe valóban mély és sűrű, az olajszerű feketét közelíti. Hetven százaléka Syrah, 20 százaléka merlot, tizede pedig Dél-Dalmácia elsőszámú bor-ikonja, vagyis Plavac mali. A 2008-ból származó tétel bőven átlagon felüli, kétség nélkül nevezhető nagybornak. Illata komplex, izgalmas, többszólamúságában az ásványosság a vezető jegy, kőolajra hasonlító módon. A korty finom, telt, mintaszerűen egyensúlyos, nyoma nincs tohonya lekvárosságnak, lusta édességnek, pedig alkoholja 15,7 százalékos, tehát egyáltalán nem kevés. Emlékezetes bor, de vajon ér-e ennyi pénzt? A rövid válasz nyilván az, hogy nem, dehogyis ér ennyit egy feltörekvő, ügyesen marketingelt, de még az út elején járó horvát pincészet bora, amelyik jól láthatóan kiaknázza a turizmus által tálcán kínált lehetőséget. (A Bibich család borászata a csodálatos Skradin közelében található, a szintén tömegeket vonzó Krka Nemzeti Park közelében.)

Bővebben?

A bővebb válasz viszont mindig lehet az, hogy ilyen alapon a világ spiccborainak többségéről elmondhatnánk, hogy marhaság annyi sok pénzt kiadni értük, de nem nyírhatjuk ki a presztízs fogalmát, ha akarnánk se, de nem is akarjuk. Léteznek tehetős, sőt nagyon tehetős emberek, ők sok pénzt szeretnek elkölteni a különleges és egyedi fogyasztási cikkekre, és ezt a szép tulajdonságukat pedig fűti is a luxusipar, rendesen. Ez élteti a presztízsborok piacát, nem szabad bántani tehát azokat a pincészeteket, amelyek a termékek áraiban is megjelenítik a borvidékek, a termőhelyek különleges adottságait. Ebből a szempontból pedig vélelmezhető, hogy létezik a világ borkedvelőinek egy olyan halmazocskája, akik vidáman fizetnek ennyi pénzt ezért a borért is, egészségükre! A hírek szerint például Bill Gates rendszeresen Skradinban nyaral, ki tudja, esetleg az ismert milliárdos törzsvendég a Bibich-tanyán, és buzgón vásárolja az „odabas.ó” bort?

A pezsgőjük sem olcsó

Társaságunk tagjai viszont nem az 508 Kunás csúcsterméket vette vásárfiának, inkább a 70 Kuna környéki, vagyis a 2800 forintos árfekvés volt a nyerő, legalábbis így érzékeltem… Az egyik jótét lélek viszont bevásárolt egy palackot a 200 Kunáért mért pezsgőből, s a szállásunk felé buszozva ezt nyomban meg is itatta a csapattal. Köszönjük, szeretettel!

Az induló pezsgő és a magasárasított mélybor tetszett mindenkinek a legjobban. A fejenként 310 Kunáért járó degusztációs menü tartalmazta a pince kínálatának legjavát, száraz fehéreket, rosét, vöröseket, és édeseket is. A két csúcspont, a pezsgő és az 508 Kunás bor között felejthető fehérekkel találkoztunk, és egy valamivel átlagon felüli roséval. A vörösöknél kezdett erősödni a felhozatal, a merlot már komolyabb elismeréseket is begyűjtött, a végén pedig ütött a Bas de Bas.

Az idézett blogban megfotózott tányérokhoz képest a mi ellátmányunk kissé eltért, de kreativitás és trendiség terén ott voltak nálunk is. Nagy sikert gyűjtöttek a halköltemények és a rákok, a füstfelhőben tálalt kacsamellet viszont szolid parasztvakításnak értékeltük, hasonlóképpen nevettünk azon a molekuláris mágián, amelynek eredményeként a zamatos olajbogyóból teljesen íztelen fehér por került a tányérra. Az erőltetett halmazállapot-változások helyett azonban inkább a különleges kreativitás jellemzi a gasztronómiai kínálatot, a délutánból estébe nyúló kóstolás után az előre megszervezett vacsorát le kellett mondani, enni ugyanis már senki sem bírt.

Boróka ágán ül hasam

A legjobb fogások ezek voltak, emlékezetem szerint:

Füstölt pisztráng és helyi sajt keveréke, a tetején pisztrángikra.

Fésűskagyló, kecskesajt, fekete szezám.

Fehérhal édesburgonyával.

Grillezett garnélarákok pattogatott kukorica-őrleményben meghengergetve, curry-szerű fűszerezéssel.

Boróka ágon füstölt joghurt, fokhagyma habbal, paradicsom virága a cucc tetején.

Transzformált tiramisu, csokoládéval bevont pattogatott kukorica golyóbisokkal és mentalevéllel.

A mélyépítés magasiskolája

Ügyesen nyomják a marketinget ennél a pincénél, érdemes tanulmányozni a modellt. Nagyon erős a borturistás, vendéglátós, ajándékvásárlós modell, a kóstolóépület viszont nincs feltupírozva, sőt. Kacsaláb-palota helyett egy kutyaközönséges, földszintes, gyakorlatilag egyterű házikó a bázis, ahol 15-20 embernél többet nem lehet leültetni. Nem a külsőséget cicomázzák, hanem a tartalmat: a néhány spiccbor mellé egy nagyon erős gasztronómiát építettek fel. Az egésznek a bázisa egy meglehetősen kicsi, de csúcsrajáratósan felszerelt konyha, amelyben a tulaj felesége, Vesna vezényli az alkímiát.

Nem gyenge a píár sem: vajon mi kell ahhoz, hogy a Travel Chanel népszerű fenegyereke, Anthony Bourdain hosszasan forgasson a Bibich-birtokon is, majd úgy összegezze pompás horvátországi tapasztalatait, hogy itt világszínvonalú az étel, világszínvonalú a bor, és kib.szott egy idióta vagy, ha nem rohansz ide egy alapos gasztronyaralásra! A hájpolás nem lankad Vesna Bibich jellemzésekor sem: „ez a nő egy kulináris zseni, egy szuperhős, aki rövid idő alatt összeüti a fantasztikus ínyenc kóstoló menüt, amely ráadásul nem csak finom, de tökéletesen kiegészíti a borokat is.”

Naná, tudjuk…

A borturisztikai produkció viszont valóban mesteri.

Fotó lelőhelye: https://www.facebook.com/pages/BIBICh-WINE-CROATIA/57976074619?sk=photos_stream