Az Etyek Pincefesztivál idén ügyes újítást dobott be: a szakmai közönség számára összeraktak egy válogatást, hogy a pohárnokok, borkereskedők, újságírók egy helyen kapjanak képet az ilyenkor Etyeken sűrűsödő magyar borásztársadalom tevékenységéről. Ott voltam, csaknem félszáz bort kóstoltam, a fehérek következnek.
Etyeken mindig pompásan éreztem magam a korábbi években is, de általában enyhe szakmai lelkifurdalás kerülgetett utána, hogy milyen sok borászhoz nem értem oda. Az Etyek Pincefesztivál ilyen: amelyik alközpontban elkezded a kóstolást, általában ott is maradsz. A távolságok legyűréséhez amúgy is idő kell, a tömeg miatt a helyváltoztatás amúgy sem egyszerű… Így általában az sült ki az egészből, hogy viszonylag kevés pincénél kóstoltam, de ott megismerhettem a teljes kínálatot, és általában még a borásszal is beszélgetni lehetett.
Idén minden másként történt, Rókusfalvy Pál kiiktatta a szakmai közönség esetében a császkálást, az újhegyi Fesztivál Teraszra beládázott vagy 60 különböző bort, ott lehetett kóstolgatni. Jó ötlet, hasznos újítás. Légli Ottótól hallottam többször: izgalmas kérdés, ha egy bort mutathatsz be valahol, akkor melyiket vinnéd? Valóban sokatmondó, hogy egy pincészet miként él ezzel a lehetőséggel, melyik boráról gondolja azt, hogy egyetlen fellépőként nagyot tud domborítani vele.
Rókusfalvy bemutat
Jégágyon üldögéltek a szakmázásra szánt borok, szüretelő ládákban. Kissé nagy volt a zsúfoltság, amelyik bor mélyebb rétegekbe nyomódott, az nagyon hideg volt először, a felső szekció pedig esetleg meleg maradt… A kóstoló elején akadtak tehát apró hőmérsékleti helyzetek, amúgy minden tökéletes volt.
Ebben a posztban a fehérekről írok, hamarosan következnek majd a vörösök, illetve az édesek.
Kreinbacher: Öreg tőkék bora 2009
Szép, tartalmas bor, kissé fahangsúlyos.
Szászi Endre: Szent György-hegyi Olaszrizling 2011
Szeretnivaló szín, az a klasszikus, tanúhegyi zöldessárga. Elsőre nagyon finom gyümölcsösség (őszibarack). Az illatból gyorsan tovaszáll az induló gyümölcs, átadva helyét az intenzíven vibráló, de nem mindent uraló ásványosságnak. A végén ezt a bort húztam be a legjobb fehér pozícióba. Igen, lehet nevetni, hogy én úgyis olaszrizling-mániás vagyok, de ez van. Szecskő Tamás Mátrai Ottonel muskotály bora komolyan szorongatta a rizlinget, ha egyéniség alapján kell választani, akkor a Szecskő-bor lett volna a nyerő, de az olasz attól olasz, hogy az esetek többségében nem egyénieskedik, hanem boroskodik.
Bussay Rajnai Rizling 2010
Az illat lenyűgöző, magam alá is zuhantam, hogy egy rajnai rögvest hátba veri az egyik kedvenc olaszrizlingemet. Orrban intenzív gyümölcs, vele együtt közepesen intenzív ásványosság. Ízben viszont visszalépés mutatkozik, így összesítésben hátrébb kerül a rajnai.
Maurer Oszkár: Szerémi Szerelem 2011
Sárgamuskotály, olaszrizling, rajnai rizling. Jól iható, tartalmas, harmonikus bor készítése volt a cél – írja a hátcímke. Sikerült. Az illatot szépen vezeti a muskotály, nem hatalmasodik el, kellő lendülete is van, nem csak ereje. Ízben határozottan mutatja magát a két rizling. Izgalmas házasítás, jól iható, kellemes bor. A szőlő a Tarcal hegy délnyugati részén termett, Erdővég és Újlak határában.
Györgykovács Imre: Tramini 2007
Mintaszerűen fajtajelleges illat: rózsaolaj. Intenzív, de nem túlzó. Erő van az illatban, nem harsányság. A termőhely ízben sem töri át a fajtajelleget, ez nem feltétlenül baj, de tény. A szájat teljesen betölti, intenzitás ízben is. Az utóíz lehetne hosszabb, ezen is merengtem, de nagyon tetszik ez a bor.
Demetervin: Mádi Furmint 2009
A kelleténél magasabb hőmérsékleten kóstoltam ezt a tételt, így nem tudta azt a formát kifutni, ami az övé. Korábbi kóstolásaim alapján nagyon szerettem ezt a Furmintot, élénksége, jó savai, tartalmassága miatt.
Laposa Bence: Rajnai rizling 2011
Illata tetszetős, a Badacsony ásványossága jól mutatkozik. Az íz még kissé kialakulatlan, de jó irányba mutat.
Szecskő: Mátrai Muscat ottonel 2011
Félédes bor, nagyon érződik rajta, hogy ilyen akart lenni, ez a bor ilyenné formálta magát. Az ottonel muskotály nem kedvencem, ezt a bort mégis nagyon megszerettem, hiszen olyan természetességgel adja önmagát, hogy az élmény. Olyan élmény, ami bőven túllép a fajtajellegen. Azok számára, akik csuklóból leírják az illatos fajtákat, érdekes tapasztalat ez a bor: a könnyedséget olyan tartalmakkal kapcsolja össze, hogy az meghökkentő. Különleges harmónia.
Centurio Borház: Mátrai Szürkebarát 2011
Ludányi Balázs bora, a pincészet a Mátrai Borvidék honlapja szerint 3 hektáron gazdálkodó kézműves birtok. Borait fajélesztő nélkül erjeszti, fahordót használ. Érződik a boron, hogy egyéniség. A tölgyfásság megmutatkozik, de nem túlzóan intenzív. Finom tejkaramellás zamat.
Rókusfalvy Pince: Sauvignon blanc 2009
Finom, érett, fajtajelleges, jól iható bor.