Wojciech Bonkowski lengyel borszakíró régi mumusa a magyar borászoknak. Most ismét a Pannon Bormustrán bírál, és ennek vélhetően nem mindenki fog örülni. Az első filippika megjelent, célkeresztben a chardonnay és a merlot.
A jogos kritika fáj a legjobban, tudjuk mi ezt jól. Bonkowski korábban is kritizált, sok mindenben igaza volt. Most is jön a kritika, most is fáj, ha igaz. (Hibás, vagy középszerű borok.) A legfrissebb bejegyzéséért sem fogja mindenki szeretni, ezzel a címmel jelent meg: Neurotikus furmint, derűs Hárslevelű…
Szerintem azonban nem egyes fajtákat kell támadni vagy magasztalni, szidalmazni vagy védeni. A szőlőfajta eszköz, a végcél a bor. A minden kategóriában (csúcsbor, ivóbor, stb.) jó minőségű, lehetőleg egyedi, egészséges alapanyagból készülő bor. Magyarországon lehet nagyszerű borokat készíteni chardonnay fajtából, de lehet vacak lőrét is. Ugyanebbe a mondatba beilleszthetnék más fajtákat is: furmint, olaszrizling, hárslevelű, merlot, syrah, kadarka, kékfrankos, ésatöbbi, ésatöbbi… Nem lenne jó, ha Magyarország legtöbb helyén kizárólag juhfark, hárslevelű, olaszrizling, valamint kékfrankos és kadarka teremne. Legyen sok-sok nagyon jó borunk ezekből, de legyen más fajtákból is. Például ezekből: chardonnay, zöld veltelini, szürkebarát, merlot, cabernet sauvignon és franc, syrah, stb.
Mint ahogy készülnek is pompás példányok világfajtákból, említsünk csak néhány pincét a sok közül: Légli Ottó, Tóth Sándor, Jásdi István, Figula Mihály, Losonci Bálint, Németh Attila Gábor, Légli Géza, Heimann, Malatinszky Csaba, Gere Attila, Vylyan.
A hagyományok, valamint az elterjedtség miatt három fajta nyilván kiemelést érdemel: furmint, olaszrizling, kékfrankos. Tudjuk továbbá, hogy mikre képes a juhfark, a hárslevelű, a kéknyelű és a kadarka. De szükség van más fajtákra is!
Amire nagyon nincs szükség: hibás borokra. Tudják ezt a borászok Bonkowski nélkül is, de azért nem baj, ha ő is figyelmeztet erre.