Furmint ide, olaszrizling oda, most egy chardonnay lesz a főszereplő. Meg egy zöldveltelini. Aztán egy rózsakő és egy Zeusz. Meg egy syrah, plusz három egri bikavér. Amik nekem a legjobban tetszettek a Borjour Magnum felhozatalából.
Nemrég a Csodák Palotája volt itt, a Millenárisnak ezen a részén, most a Borjour Magnum (egyik fele) költözött a kiürített térbe. Sajnos csak a második félidőre értem oda, így döntenem kellett, hogy a két térfél közül melyiket választom. Az egykori Csodák Palotája lett a befutó, nem bántam meg. Ezen a részen balatoni és egri pincészetek ütöttek tanyát, összesen vagy harminchárman.
Elsőre furcsán éreztem magam ebben a térben, nekem itt mindenről a Csodák Palotája jut eszembe. A palotából kiköltöztek a Csodák, a kiállítási térbe most borok érkeztek. „Borcsodák Palotája”, ez is eszembe jutott, de stréberkedni nem szeretnék.
Nagyon rövid körbecsodálkozás után kóstolni kezdtem, sok jóval találkoztam, a számomra kiemelkedő tételekről írok.
Pálffy Pince: Olaszrizling Válogatás 2011
Jól fejlődik, szerkezete egyre szebb, „olajosodik”. Talajtornász. Nálam simán 6,5 pont, ára 2500 forint körül, ezzel bőven ott van a legjobb vételek között.
Villa Tolnay:
A csobánciak olaszrizlingjét (Panoráma) Csopakon nagyon szerettem, most a Zöldveltelini (2010) és a Chardonnay (2011) tekerte föl érdeklődésemet.
Zöldveltelini: Eszméletlen ez a bor. Remélem, sikerül összekóstolni országos kedvencemmel, Szecskő Tamás szintén 2010-es mátrai Zöldveltelinijével.
Chardonnay: Különlegesség. Elegancia, erő, szerkezet. Vibráló, játékosan rohangáló, komplex savak. Új telepítés, gyakorlatilag szűztermés. Honnan származik az oltvány? Ezt meg kellett kérdeznem Nagy László birtokigazgatótól. Válasz: attól a francia cégtől, ahol az érdeklődésemre nem árlistát, hanem egy 30 kérdésből álló e-mailt küldtek. Mindenre kíváncsiak voltak: milyen talajba kerül az ültetvény, milyen a vízháztartás, milyen stílusú bort szeretnénk, érlelünk-e hordóban, ha igen, milyenben, stb. Válaszaink alapján ajánlottak néhány klónt, ezekből választottunk.
A Villa Tolnay borok több kereskedőnél megtalálhatók, de úgy látom, egyik helyen sincs teljes szortiment. Balaton Borgaléria, Filoxéra Bortéka (Szeged), Kézműves Borok Háza, Radovin, Sidewayz. Brutálisan jó árak bukkannak fel, látni régi tételeket, van vörös is, érdemes kutakodni.
Szászi Endre:
Innen is két bort emelek ki, bár a harmadik, az Olaszrizling se kutya, sőt. De annak még érlelődnie kell. Mindhárom tétel 2012-es, a Rózsakő és a Zeusz már fiatalon kiugrik.
Rózsakő: Hízelgő, de nem rossz értelemben behízelgő illat, nagyon szép, semmi pacsuli. Pompás savak.
Zeusz: Nagyon szerethető szerkezet, itatja magát.
Borbély Tamás: Szürkebarát 2011
Finomság. Jó inni.
Gál Lajos Pincészete: Kántor tag Egerszóláti Olaszrizling 2011
Etalon, az új évjárat is.
Kovács Nimród Winery:
Monopole Syrah 2009: Hú, ez valóban nagyágyú! Egri fegyverarzenál. Gárdonyi Gézától megtanultuk, a falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők lelkében. Itt a falak is erősek, a kövek nemkülönben, de ennek a bornak lelke is van.
Rhapsody 2009: Ez egy bikavér, nem is akármilyen. Kitöltés után egy perc levegőzés kell neki. Finom fanyarság, fűszeresség. Kékfrankos 40 százalék, 20-20 százalék a 2 cabernet és a merlot.
Gál Tibor Pincészet: Egri Bikavér Superior 2009
Harmónia, elegancia, finomság.
St. Andrea: Merengő Egri Bikavér Superior 2009
Komplex, erőteljes, fantasztikus.
Gál Szőlőbirtok: Szigetújfalui Kékfrankos 2011
Gyümölcsös, könnyű, jól iható, kellemes.
Vincellér Ház, Sopron:
A könnyű és friss Zöldveltelinit és a Kékfrankost szerettem itt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.