Harmadszor jöttünk össze olaszrizling termelők és fanok, Csopakon. Harminchárman voltunk termelők, jelentős számban szakértők és vagy 300-an kóstolók. Megtelt a szakmai estre a Jásdi Borterasz és dugig volt szombaton, a sétáló kóstolón a Szent Donát étterem és nálunk a Borterasz is. Sokat tapasztalt idegenforgalmi szakemberek ilyet még nem láttak a téli Balatonon. Rá kellett jönnünk, hogy az olaszrizling mostanra sokak közös ügyévé vált.

Harmincegynéhány termelő szakmai beszélgetése persze már nélkülözte az intimitást és a szakmai viták is a Hotel Marina éjszakai társalgójába, és a másnapi, a Szent Donát Pincészetben tartott Csopaki Kódex és a Badacsonyi kör bemutatkozásra tolódtak.

A három esztendő jelentős előrehaladást hozott a borstílus kialakításában. Világossá vált közben az is, hogy a fajta legalább kétféle termék előállítására alkalmas.

Etalonok

Viszonylag magasabb terheléssel, megfelelő technológiával az olaszrizling lehet a baráti társaságok iszogatós, kvaterkázós bora. Ez a kategória alkalmas a leginkább a szomjoltó nyári fröccsök borának is.  Nem alacsonyabb rendű termék ez, mint a terroir-borok világába tartozó dűlőválogatások borai. Termelőik számára esetenként biztosabb piacot, nagyobb árbevételt jelenthetnek. Ez az a kategória, amely a leginkább alkalmas, hogy nagy volumenben, összehangolt marketinggel megjelenjen a hipermarketek polcain, valahol a 800-1200 forint közötti árkategóriában. Tennivaló itt is van: ahhoz, hogy a fogyasztó tudja, mit várhat a terméktől egészséges, érett (nem túlérett) szőlőből, szigorú technológiai fegyelemmel egy egyezményes technológiai protokoll mentén kell a borászatoknak dolgozniuk. Pénteken kóstoltunk olyan borokat, amelyek ehhez etalonként kezelhetők.

A bemutatott borok zöme a dűlőválogatások közé tartozott. Messze voltak még attól, hogy rajtuk keresztül képet kaphattunk volna valamennyi felsorakozott dűlő ízeiről. Három év alatt azonban tagadhatatlanul nagy utat jártak be termelőik.

Szalonképtelenné váltak ebben a társaságban azok a bűnök, amelyek pár éve még bocsánatosnak számítottak.

Jól vizsgázott a fajta

A termelők érett, egészséges szőlőt dolgoztak föl. Nem voltak vékony, agyonterhelt ültetvényekről szűrt borok Nem volt a tételek között olyan, amelyben a mégoly vonzó botritisz eltakarta volna a gyümölcsök és ásványok ízeit. Nem voltak olyan fás tételek, amelyekben a fa íze ráült volna a borra. A rendkívüli kánikula és szárazság ellenére a borokat nem nehezítette el az alkohol, a szüreti időpont jó megválasztásával a legtöbben elkerülték a savak kiégését. Jól vizsgázott a fajta a nagyon nehéz körülmények között. A hetekkel előre hozott szüret sem eredményezett a borokban éretlen ízeket.

A kóstolón volt 10-12 olyan tétel, amely tisztán hozta a termőhely – a Csobánc, a Badacsony, Mór vagy Csopak ízeit. Itt az ideje, hogy levetkőzzük a más fajtákkal szembeni kisebbrendűségi érzéseket. Nekem meggyőződésem, hogy az Olaszrizling a Balaton északi partján, Somlón vagy éppen Egerszóláton többet mond a termőhelyről és így nagyobb borokat is eredményez, mint a példaképként említett Rajnai, Chardonnay vagy akár a Furmint. Szakértői találkozókon, osztrák, olasz vagy svájci borászok, sommelier-k, akik azt gondolták mindent tudnak erről a fajtáról, meglepetéssel állapították meg, hogy ezek a termőhelyek általuk nem ismert magasságba emelik a fajtát. Ha ehhez hozzá tesszük, hogy Magyarországon hiába készítjük el a világ legnagyobb Chardonnay-ját vagy Rajnaiját (amire kicsi az esély) mindig csak a burgundiak és Mosel-vidékiek kis unokatestvérei maradunk.

Szóval előre Olaszrizling! (És persze Furmint, meg Hárslevelű is!)

Új dimenziók

Marad persze bőven tennivalónk a következő csopaki „Olaszrizling szerintünk” rendezvényre is. Már most izgalommal várom azokat a dűlő-válogatásokat, amelyeket egy közösen létrehozott technológiai protokoll alapján készítünk majd el a 2013-as évjáratban Csopakon, Somlón, Badacsonyban, Egerszóláton és a Csobáncon. Valóban termőhelyi jellegzetesség-e mindaz, amit eddig annak véltünk, vagy vannak olyan jegyek, amelyek az eltérő technológia különbözőségeiből származnak? Ez lehet a találkozók következő eredménye: valódi terroir-borokat teremteni a gasztronómia legmagasabb szintjei számára, olyan borokat, amelyek hírükkel ugyanúgy húzzák maguk után a közép- kategória piacát, ahogyan a hét Chablis grand cru teszi a Chablis és Petit Chablis több millió palackos középkategóriájával.

Az Olaszrizling nevén közben gondolkozhatunk. Igazán csak akkor okozhat persze gondot eleink szerencsétlen névadása, ha annyi borunk lesz, amit már nem lehet eladni a hazai piacon. Lássuk be, ez még odébb van! Addig érjük be annyival, hogy mindenkivel közöljük, hogy ez a bor se nem olasz, se nem rizling és mi magyarok – ha inni kell – hát Olaszrizlinget iszunk!

Jásdi István