Ilyen egy jó kékfrankos. Tartalmas, karakteres, lendületes, nagyon jó inni. Nem bonyolult, nem megrendítően összetett, de okos, ügyes. Egy jó soproni: Iváncsics.
Mély szín, vonzó, tetszetős. Gyakorlatilag nulla feltapadás a pohár belső falára, híg, vízfestékszerű foltokat pacáz, nem templomablakot húz… Illat: avar, gomba, rúzsos sajt, erő, lendület, komplexitás.
Zamat: az illat egyenesen folytat, némi fűszeres, pácolt nyers hús kanyarodik mellé. Őserő. Őskékfrankos. Lendületes érettség, vidám öregedés. Az öregedés alatt természetesen nem elöregedés értendő!
Jól iható, könnyed, mégis tartalmas bor! Kissé hűtve, nyáron, grillhúsok mellé, csak úgy, bármihez, beszélgetéshez, hallgatáshoz, mindenhez passzol. 88 pont, tízes számrendszerben 6 pont, lazán. A neten különböző árak bukkannak fel, ha ezt a bort beguglizzuk, a szórás 2100 és 2800 forint közötti. 2000 forint körül nagyon-nagyon jó vétel!
Az Iváncsics Pince honlapján nincs információ erről a borról.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.