Olaszrizling

Jönnek a hozzászólások Losonci Bálint gondolataihoz, kap hideget is, meleget is az olaszrizling, illetve maga a téma. Érkeztek vélemények a Facebook-on keresztül, illetve ide is, ezért egy új posztban összesítem az első menet alakulását.

Az első reakciók alapján úgy tűnik, hogy a közönség vevő a „barátságos háziverseny” megközelítésre, többen jelezték, hogy számukra fontosak a jó furmintok és a jó olaszrizlingek is, és mindkét fajta képviselői között megtalálják az átlagon felüli példányokat.  Előkerült a „klasszikus” Hugh Johnson idézet, miszerint „olaszrizling szeretne rizling lenni…” Hát, mit mondjunk erre az aranyköpésre? Talán essünk neki a görögdinnyének is, hogy miért „akar” görög lenni, amikor Afrikából származik, és Kínában már rég termesztették, amikor a 13. században megjelent Európában. A jó öreg görögdinnye nem akart görög lenni, mégis ezt a nevet kapta az emberektől. A görögdinnye, ha lenne akarata, először is kikérné magának, hogy a sok hülye ember állandóan pofozgassa őt a piacon, másodjára meg rendelne egy pohár jó hideg olaszrizlinget, mert az jól esik ebben a nyári melegben.

A dinnyéhez (valójában tök) hasonlóan az olaszrizlinget sem kérdezték meg, hogy akar-e rizling lenni és akarja-e, hogy olasznak hívják. Balogh Zoltánnak van igaza, tessék békén hagyni tehát az „olaszt”, így hívják, ez lett a neve, punktum.

Gyümölcsösség

Az egyik kommentelő „alma és körte összeméréseként” értékelte, vagyis fölöslegesnek tartja a „furmint vagy olaszrizling?” kérdésfelvetést. Ezzel én nem értek egyet, alapvetően a tipikus száraz magyar fehérborról van szó, fel kell tenni tehát a kérdést, hogy miként viselkedik ebben a kategóriában a Kárpát-medence két legfontosabb fehér szőlőfajtája. Ha az alma-körte összevetés „fölöslegessége”úgy jelentkezik, hogy a száraz furmintok, Somló 60 hektárját leszámítva, szinte kizárólag Tokaj-hegyaljához köthetőek, vagyis az ottani borokat a különleges talajok és a szintén nem mindennapi mikroklíma határozza meg, akkor már jobban értem a dolgot, de a két szőlőfajta borainak összehasonlítása így sem kerülhető meg. Én nagyon remélem, hogy egyre több borkedvelő számára lesz fontos, hogy folyamatosan kóstolja/vásárolja a furmintokat és az olaszrizlingeket is, de az egyedi vásárlások alkalmával meghozott döntések mégis arról szólnak sok esetben, hogy a polc előtt állva vagy az olasz, vagy a furmint ugrik be végül a kosárba, vagy egy harmadik száraz fehér...

Savazás

Egy másik hozzászóló szerint az olasz és a furmint meccse már rég eldőlt. Számára éppen az Olaszrizling-napon ugrott elő, az ott kóstolt néhány tucat olasz hatására, „a fajta strukturális, az évjárathatáson túlmutató gyengesége, azaz a sav nem elég acélos mivolta.” Nos, ebben az esetben nem kicsit sült el visszafelé a puska! A Magyar Borok Házában kóstolható tételek között valóban voltak alacsonyabb savú borok, de ezt semmiképpen nem mondanám „évjárathatáson túlmutató” jelenségnek, sőt. Szerencsére azonban nincs szó strukturális gyengeségről, a megfelelő szüreti időpont megválasztása, illetve az új kihívásokhoz igazodó szőlőművelés esetén nincs semmi gond az olaszrizling savaival!

Jásdi István fogalmazta meg nagyon találóan, hogy az elmúlt években tapasztalható éghajlati átalakulás következtében az olaszrizling gyakorlatilag nem késői érésű fajta többé. Természetesen az ország egyes borvidékein, azon belül a különböző termőhelyeken eltérő módon, de mégis általánosan megfigyelhető, hogy a korábban megszokott október közepi szürettel szemben az olaszt 2011-ben, de már 2009-ben is, többnyire szeptemberben, akár szeptember első felében kellett leszedni. Jásdi arra is felhívta a figyelmet, hogy a korábbi érés csak részben a felmelegedés eredménye, hiszen az is hozzáadja a magáét, hogy egyre több pincészet tér át olyan művelésmódra, amely esetében a fürtzóna a korábbihoz képest jóval közelebb található a talajhoz, vagyis a visszasugárzott hő hatása is nagyobb. Ez a két tényező együtt okozhatja, hogy újabban, jó évjáratban, akár már szeptember első felében tökéletesen érett olaszrizling szüretelhető.

Fény és árnyék

Mindennek sok a pozitívuma, de a megfelelő szüreti időpont elmulasztása igen negatív lehet: pikk-pakk le tud csökkenni ugyanis a savtartalom, és marad magában a magas alkohol, ez pedig nem igazán bíztató párosítás. 2009-ben, de főként 2011-ben néhány termelő így járt: ha nem szüretelt a megszokottnál (jóval) korábbi időpontban, akkor érhették kellemetlen meglepetések. Természetesen mindez vonatkozik más fajtákra is, tapasztalni lehetett ilyen problémát néhány chardonnay, szürkebarát, stb. esetében is. Idéntől már nem lehet ezzel gond, hiszen mindenki figyel a szüreti időpontra, és ha szükséges, a tervezettnél előbb, de már megfelelő érettségben kapja le a szőlőt. Vannak egyéb módszerek, például több levelet meghagyni a fürtök előtt, így kevesebb napsütés éri őket. Akik komolyabb terméskorlátozással dolgoztak, esetleg nekik is át kell gondolni mindezt, és forró évjáratokban esetleg valamivel több termést hagyni a tőkéken.

Köszönet az eddigi hozzászólásokért, továbbra is várom a véleményeket!

Kovács András István