A Tőkések Mátrai Kézműves Borászkör (Karner, Losonci, Szecskő) hét pincészetet szervezett maga mellé a borvidékről, így tartottak közös bemutatót a Magyar Borok Házában. „Mátra Underground” néven futott a rendezvény, mivel a fellépők a földfelszín alatti világból a pincék mellett a borokban megjelenő talajra, a kőzetekre is összpontosítanak.
Zöldveltelinis hangulatban érkeztem a Magyar Borok Házába, második otthonomba. A mátrai kóstoló előtt Losonci Bálint kifészbukolta, egyik fellépő bora a 2011-es veltelini lesz, ezt pedig én erősen vártam. Bődületes élmény volt számomra Szecskő Tamás 2010-es zöldveltelinije, ezért (is) érdeklődtem ennyire a szomszéd zöldje iránt.
A szomszéd zöldje mindig kertebb
Losonci ZV-je nagyon más, mint Szecskőé. Hiába ugyanaz a terület, más az évjárat, más alkohol, más savak, más struktúra. Bálint bora ráadásul fiatal, vélhetően a palackozás ideje sem távoli… Nyár végén újra meg kell kóstolni, kiadtam magamnak a feladatot. A Losonci-fehérek közül az új Parola nagyon tetszett. Az előző évjárat (2010) veltelini és olaszrizling házassága, a mostani rizlingszilváni és cserszegi fűszeres kompozíció. Tartalmas és könnyed bor, a koncepció frankón beválik: gyengébb évben ütősebb fajtákból keveredik ki a Parola, combosabb évjárat esetében jöhet a lektűr, az élmény nem sokat változik.
A zöld szomszédai
Fehér vonalon átlinkeltem Szecskő Tamáshoz, aki egy 25 kilogrammos talajszelvényt helyezett asztalára, demonstrálandó a mátrai termőföld értékét, és az asztal teherbírását. (A szemléltető eszköz fotója e poszt tetején látható, a fényképész Takaró Rita.) Szecskőnél három 2011-es fehéret kóstoltam, mindhárom iskolapéldája annak, hogy a termőhely és a borász keze miként írja felül a fajtát, illetve miként tud szinte bármilyen fajtából meghökkentő történetet írni. Egy korábbi Szecskő ottonel muskotályért már lelkesedtem, az félszáraz volt, valamint félig 2010-es, félig 2011-es. A mostani muskotály teljes egészében 2011-es és száraz, a táncoló savak megvidámítják, fajtajelleges illata intenzív, a bor összhatása mégsem parfümös, sokkal inkább a jó szerkezet, a pikáns savak teszik emlékezetessé.
Ugyanez a savhangverseny zeng a szürkebarátban, egyszerre lehet örülni a nyelvet és a szájat pezsdítő élénk savaknak, valamint a bor finom gyümölcsösségének (fehér húsú őszibarack). Dögös bor az Ördöngös-tetőről. A Peres dűlőből érkező Chardonnay még a két előző finomság után is tud izgalmat csiholni, a szerkezet, az illatok és a zamatok összképe nagyon magasra lendül itt.
Piros, fehér, zöld
Szecskő ördöngösségei után a barátok borai között néztem szét, maradva a fehér sávon. Mindenhez nem lehetett szerencsém, az emlékezetes borok rovatába először Csernyik István Olaszrizlingje és Szürkebarátja került, mindkettő 2011-es. Ide tartozik még a Centurio Szőlőbirtok Szürkebarátja, Laczkó Gyula Olaszrizlingje és Edit Cuvée-je, a Nagyhársas nem barrique Szürkebarátja, valamint Benedek Péter Epreskert Chardonnay bora.
Vitézi rend
Vörösbe kanyarodva Karner Gábor tételeinél kezdtem, de gyakorlatilag itt is fejeztem be, leszámítva Szecskő Tamás egzotikus zamatokat produkáló Rubintos borát. Karner Kékfrankosai (Siller, Vitézföld, Tavaszföld) egész napot betöltő mélységeket és magasságokat, illatokat és zamatokat produkálnak, nem könnyű mellettük másra is figyelni. A Siller 2010-es, a Kékfrankosok 2008-ból származnak. A Vitézföld tetszett kicsit jobban, teljesen száraznak érződik, szerkezete, gazdagsága tiszteletre méltó. A Tavaszföld szolid maradékcukra nálam szolid pontlevonást eredményez, de még így is igen jó az értékelése.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.