Olaszrizling

Megatrendi voltam a szekszárdi bemutatón, szinte kizárólag Kárpát-medencei fajtákat kóstolgattam: kadarkát, kékfrankost, olaszrizlinget. Jelentés a Petőfi Irodalmi Múzeumból.

A Szekszárdi Borászok Céhe idén ötödször tartott bemutatót a Károlyi palotában, délelőtt szakma (kereskedők, gasztronómia, sajtó), délután közönség. A fülledt melegre és érdeklődési körömre való tekintettel előre megcéloztam a kadarka-kékfrankos felhozatalt, a sorok között pedig rám kacsintott három olaszrizling, nem is ugrottam félre előlük. Mindhárom olasz egyéniség. Az egyik 50 éves szőlő termése (Márkvárt János), a másik spontán erjesztett, nagyhordóban érlelt (Ferger-Módos), a harmadik izgalmasan egyensúlyoz az érettséggel (Posta Borház).

Kadarkák

Bodri 2010: Mostanában menő dolog keresni a savakat a vörösborokban (Pannon Bormustra…), itt aztán van bőven ebből a fontos alkotóelemből. A savhangsúly nem borítja a harmóniát, sőt, a sav köré jól épül fel a bor, gyümölcsökkel (meggy), fűszerességgel. Ez egy nagyon tökös 2010-es: felvillantja az évjárat problémáit, de azt is mutatja, hogy lehetett megoldást találni rájuk.

Eszterbauer Nagyapám 2011: Ez a szépséges kadarka is tükörképe az évjáratnak. Érettség, gazdagság, csupa kellem, illatok és zamatok forgataga.

Remete-Bor 2009: Autentikus borokról is trendi dolog értekezni, tessék, rajtam ne múljon. Nálam az autentikus jelző (= hiteles, valódi) helyére bármikor odatehető Vesztergombi József valamelyik kadarkája. A borászból bölcsesség, tapasztalat, tudás, nyugodtság és szeretet sugárzik. Megkóstolom a 2009-es kadarkáját, behunyom a szememet és várom a kulcsszavakat, jussanak eszembe. Jönnek is: bölcsesség, tapasztalat, tudás, nyugodtság és szeretet. Bor esetében ezek a fogalmak leírhatók így is: érett, szépen érlelt, selymes, gömbölyű, harmonikus, nagyon szerethető. A jó bor hasonlít alkotójára, átveszik egymás tulajdonságait.

Kékfrankosok

Ferger-Módos 2009: Az érettség, kerekség itt is meghatározó, de vannak savak.

Merfelsz 2009: Merfelsz Gábor szeret provokálni, egyik borát így is hívják, Agent Provocateur. Jöhet száz Bonkowski, záporozhatnak az angolszász véleményvezérek intelmei (Soha többet túlérettség! Vesszen a lekváros vörösbor! Halál a magas alkoholra! Sok-sok izgalmas savat!), Merfelsz Gábor mindennek az ellenkezőjét nyomtattatja a mostani rendezvény hivatalos kóstolófüzetébe. Idézem: „a lehetőség szerinti késői szüretek (akár november) megalapozták a pincére jellemző jegyeket: alacsony savak, nagy test, magas alkohol, magas extrakt.” Vicc nélkül mondom, nekem ez tetszik! Ez is autentikus valahol, Merfelsz a konzervativizmus lánglelkű forradalmára. Ő ezt a stílust szereti, neki ne mások formáljanak véleményt, van neki sajátja!

A 2009-es Kékfrankos Selection megfelel a vállalt stílnek: maga a barokkos gömbölyűség, túlérett hömpölygés. Fontos információ: NEM a lekvársátán bora ez! Nem édes, bár van benne édességérzet. Nem éget durván az alkohol, nem lóg ki, nem okoz túlzott édeskét, pedig nyilván nem alacsony az alkohol. Merfelszék nem beszélnek mellé, honlapjukon megírják, hogy e borral mi volt a cél: „behízelgő, édes test”. Küldetés teljesítve, a savakat valóban elküldték gyufáért. Nekem egyébként nincs bajom ezzel, én nem az ilyen kékfrankosokat szeretem, de ha például vendégségben ilyennel kínálnának, hát nem borítom fel az asztalt.

Mészáros Borház 2009: A Bodzási Kékfrankos is inkább a hízelgős kategóriát erősíti, annak azonban egy mérsékelt és szép megnyilvánulása. Nekem nincs Pannon Bormustra fóbiám, de borászkörökben ez most nagyon éles topik, készítettem is Heimann Zoltánnal egy mélyinterjút e témában, az InfoRádió bormagazinja nyomja majd jövő szerdán, este. (Szemezgetek majd ide is a beszélgetésből.)

Akár borzalmas, akár nagyszerű

Tehát „nem én kiáltok, a föld dübörög”, vagyis bormustrázok, ismételten. Egyébként nem csak Szekszárdon vannak kikattanva, éppen most telefonoztam egy háborgó egri borásszal. Egészen más miatt hívtam, de ez dőlt belőle. Jártam így az elmúlt héten más borvidéket tárcsázva is, ezért jut eszembe József Attila (Nem én kiáltok). Szóval Mészárosék befutottak az idei Bormustrán két csúcsborra: Bikavér reserve 2009 és Hidaspetre Cabernet Franc Reserve 2009. Nem akarok én dübörögni, kiabálni se, de szerintem ezzel a Bodzásival nem lettek volna nyerők az antilekvárista zsűri színe előtt. Majd még gondolkodom, de most nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy Mészáros Pál jól taktikázik: ahol behízelgést várnak, oda egy édes testűt küld, ahol szálkásabb izomzatú versenyző esélyes, oda ilyet logisztikázik. Ez volna a megoldás? Eredményesség szempontjából ügyes.

Remete-Bor 2009: Vesztergombi József kadarkái nagyon bejönnek nekem, ilyesmiket vártam ettől a kékfrankostól is, de egy árnyalattal halványabb az élmény. Egy kicsivel jobb a kadarka a kékfrankosnál? A kékfrankos most nehezebben tűrte az emelkedett hőmérsékletet? Én nem koncentráltam már eléggé? Nem tudom, de a lényeg, hogy a Remete Kékfrankosa antilekvárista. Vesztergombi József Sillere pedig még melegen is jó. Stop.

Takler 2007, Reserve: Egy nagy klasszikus, nagy testtel, de mellé jó savakkal, nem tolakodó és szépen mutatkozó fahordós érleléssel. A legfrissebb BORIGO kékfrankos-tesztjén a legjobb lett, 89 ponttal.

Sebestyén 2008, Válogatás: Megmutatkozik a finom fűszeresség, van gyümölcs is. Érett, harmonikus bor.

Mit nekem, Kárpátoknak

A Kárpát-medencei révületet megszakítva néha-néha rácsaptam világfajtákra, illetve világfajtákat tartalmazó házasításokra is. Nem bántam meg. A Szeleshát Pinot noir előző évjárata (2008) nagyon tetszett, itt a 2009-es mutatkozott be, ettől nem teljesen azt az élményt kaptam, amit vártam. „Kövérebbnek”, vörösborosabbnak érződik, vagy itt is a bor kelleténél magasabb hőmérséklete babrált ki velem?

A Vesztergombi-család sillerein nem fog ki a klímaváltozás, az már biztos! Nagybátyjához hasonlóan Vesztergombi Csaba is mutatott egy unortodox hőmérsékletre kalibrálódott Sillert, és én ebben is fel tudtam fedezni az értéket. Igaz ugyan, hogy a 2009-es Turul jobban tetszett… Vida Péter Baranya-völgy Cabernet franc (2007) borának nagy rajongója vagyok és a Heimann Birtokbor (2008) az elmúlt hétvégén, az etyeki fesztiválon is lenyűgözött. Az etyeki élmények első fejezete megjelent, a folytatás „fejlesztés alatt”, vagyis készül…

Kóstoltam még egy remek bikavért, Németh Jánosnak köszönhetően (Sygno, 2009), majd távoztam a helyszínről. Búcsúképpen visszakóstoltam Ifjabb Márkvárt János Olaszrizlingjét (2011), hogy jó sokáig a számban érezhessem az 50 éves tőkék által adott bor különleges textúráját.