Igen! Éppen az ilyen borok miatt nagy ajándék az egyigenes borkritika. Sokat mutat az első palack is, de érezteti, hogy szükség van újrázásra. Jönnek meglepetések is.
Nagyon izgalmas bor, sajnos a kelleténél csak rövidebb ideig tudtam ismerkedni vele. Százas rendszerben 90 pont körüli, 10-esben 7-8. Ára 3000 forint körül. Újra meg kell kóstolnom – már ez is elég lenne egy nagy igenhez az egyigenes stílben.
Itt akár befejezhetném ezt a posztot, ez jó. De rendben van az is, hogy néhány gondolatot, afféle laza utóiratot még ide pakoljak. Takács Lajos 2010-től eltörölte a hordós érlelést, de már ez a 2009-es olasz sem volt hordóban, legalábbis ez derül ki ebből a remek tudósításból. E hír hallatán többek gyomra összerándulhat. Micsoda? Azok a tömény, „mindennel” telepakolt, hatalmasan hömpölygő, túlérett alapanyagra utaló Hollóvár-borok már azt a lehetőséget sem kapják meg, hogy a hordóban kissé lelazuljanak, kifújják magukat? Mi lesz itt?
Semmi, mert ez töménység, többek szerint túlzó töménység, már a múlt. A hátcímke tájékoztat: ez az olaszrizling 20 fokos mustból készült, alkoholja 13 százalék. Az előző évjáratok Hollóvár-tételeihez képest ez sportos szikárság. Ilyen alapanyag valóban nem kiált a hordóért, sőt. Ettől is nagyon izgalmas ez a bor: sugárzik belőle az erő, a harmónia mellett ott a vibrálás is, ugyanakkor lehet iszogatni. Szerintem ez nagyon jó irány, ebben a letisztultságban jobban megmutatkozik a termőhely.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.