Olaszrizling

A kézműves borászat meghatározására tett kísérletről szóló posztban említettem korábbi rádióinterjúkat, ezek egyike Légli Gézával készült. Leírtam, közreadom. Beszéltem korábban Szepsy Istvánnal, Tálos Attilával, Tamás Ervinnel, Lőrincz Györggyel, a szintén csopaki Szent Donát Pincétől Kovács Tamással is erről a témáról, ezeket is hamarosan olvasható formába terelem.
Az előző „kézműves” posztban említettem egy InfoRádiós műsort (Hordóminta magazin), amelyben a kézművesség témáját vettem elő, 2010 augusztusában ment adásba. Úgy gondoltam, szólaljon meg egy borász, valamint egy borkereskedő. Kézenfekvőnek tűnt Légli Gézát kérdezni, hiszen így hívja pincészetét: Kislaki Bormanufaktúra, Légli Géza kézműves bora. Egy borkereskedő megkérdezését azért tartottam fontosnak, mert a borok készítőihez képest kissé más szempontok alapján is megközelíti a kérdést. Szándékosan nem a Kézműves Borok Háza elnevezésű kereskedést irányító Szentesi Józsefre esett a választás, ez túl direkt lett volna, de sor kerül a vele készült interjúra is. Az akkori műsor másik megszólalója a Bortársaságot irányító Tálos Attila volt. Hamarosan leírom a vele készült interjúmat is, most következzen Légli Géza, akit Sánta András, az InfoRádió műsorvezetője kérdezett:
Légli Géza szerint egy borászat akkor lehet kézműves, ha természetesen műveli a szőlőjét, mert természetes borokat szeretne készíteni. A kézművesség persze nem írható le egy ilyen egyszerű képlettel, de ez a legfontosabb. Ezek után sok apró, de azért fontos részlet következik, és innentől már megközelítés kérdése lesz, hogy valaki mit ért ezen a kategórián.
Egyedi borok
Légli Géza a borok egyediségét tartja meghatározónak, számára ez a borászat legfontosabb célja. Úgy gondolja, egy kisebb családi pincészet csak akkor érvényesülhet a piacon, ha jó és egyedi borokat tud palackba tölteni.
A borok egyediségéhez vezető úton elengedhetetlen a kézműves szemlélet. Tudatosan törekedni kell a borok uniformizáltságának elkerülésére, ehhez pedig egy olyan rendszerben kell gondolkodni, hogy termőhely-azonos borokat, vagyis terroir-borokat tudjunk készíteni. Ez egy rendszer, amiből nem lehet kiragadni olyan elemeket, amelyek tetszőek, és elhagyni azokat, amik valamiért nem tetszenek. Ezen az úton végig kell járni, itt nincsenek kompromisszumok. A dolog lényege az, hogy természetes módon magas minőségű szőlőalapanyag szülessen meg, és ebből úgy készüljön bor, hogy abba semmilyen adalékanyag, minőségjavító ne kerüljön. A borban csakis olyan illatok és zamatok jelenjenek meg, amik a termőterületnek, az ott termett szőlőnek köszönhetőek.
Természetes szőlő
Légli Géza nem nevezi gazdaságát bio-nak, vagy biodinamikusnak, de maximálisan arra törekszik, hogy minél természetesebben művelje a szőlőt. Néha permetezni kell, de nem mindegy, hogy mivel, és az sem mindegy, hogy hányszor. A természetes szőlőtermelés lényege, hogy a konvencionális műveléshez képest jóval kevesebb a permetezés, és ha erre szükség van, csakis „zöld”, tehát nem felszívódó szerek alkalmazása történik.
Magát a kézműves borászatot egyébként Légli Géza szerint korántsem kell, és nem is lehet szűk határok között értelmezni. Ő semmiképpen nem teszi attól függővé, hogy valaki használ e bizonyos borászati berendezéseket, például szivattyút, vagy pneumatikus prést, tud-e hűtve erjeszteni. Szerinte a birtokméret sem közvetlenül meghatározó: úgy gondolja, hogy kicsi, néhány hektáros területen is lehet „iparszerűen” szőlőt termelni, de arra is van lehetőség, és példa is, hogy valaki 30-40 hektáron olyan szellemiségben termeljen alapanyagot, amiből egyedi, kézművesnek tekinthető bor készülhet.
Piros, piros, piros…
Időnként szándékosan összemossák a dolgokat: a kézművesség semmiképpen sem jelent „házkörüli barkácsolást”, rossz és régi hordót, a tisztaság hiányát. Éppen ellenkezőleg, a kézműves borászathoz komoly odafigyelés, szaktudás, tisztaság és rend szükséges.
Légli az interjú készítésének idején 13-14 hektáron dolgozott, mint mondta, 15 hektárnál fölé nem fog terjeszkedni. Ekkora szőlőterületet csakis komoly gépesítéssel lehet művelni – emelte ki, hozzátéve, hogy ettől még a kézimunka is nagyon fontos, mint mondta: most is éppen 8 fő dolgozik a szőlőben. A szőlő igényli azt a gondoskodást, amit az ember tud adni.
A kézművesség más élelmiszerek esetében is fontos, a kézműves borokat nem ritkán olyanok vásárolják, akik minden táplálékuk tekintetében a tisztaságra, a vegyszermentességre, ezáltal, az egészségesség mellett, az egyedi, az eredeti, a természetes ízek megtalálására törekednek. Egyre többen gondolják úgy, hogy nem akarnak tartósítószeres kenyeret enni, nem akarnak zölden szedett paradicsomot az asztalukra, amely ugyan piros lesz valamitől, de érett soha.

A témáról érdekes vita bontakozik a Facebookon, de itt, ebben a blogban is várva várom az "építő" hozzászólásokat!