Olaszrizling borverseny volt pénteken, Egerszóláton. Írok is majd róla, Aranytőke a neve. Most előbb a körítésről, az is aranyos. Hordóminták, kalandtúra a Szépasszony-völgyben (finom Hagymási-borok!), továbbá nagyszerű koros tételek (2002, 2005, 2006, 2007): Gál Tibor, Gál Lajos, Gróf Buttler.
Írhatnám, hogy mindenki ismeri az egri Szépasszony-völgyet, de sokan éppen nem ismerik, a kultúriszogatók legalább annyira elkerülték, mint budapestiek este a „nyóckert”. Ahogy a régi török utazókat, úgy lehetne idézni Műtannin, a művelt alkoholista 2006-os írását, amiben „egy szépasszonyvölgyi borász”, Sike Tamás bikavérét dicséri. A szerző csak virtuálisan, a bort biztonságos helyen beszerezve hatol be a völgybe, hiszen, mint írja: „e földrajzi név hallatán félősen rezzent össze a magyar minőségi borivó. Mindannyiszor rendesen ki is hagytuk Eger környéki túráinkból a kétes völgyet.”
Gondolnánk-e ezek után, hogy az egri bormarketing két erős bástyája, Gál Lajos és Lőrincz György a Szépasszony-völgybe viszi borozgatni a lengyel és magyar sajtó képviselőit? Gondolnánk.
Völgy és lélek
A lengyel borszakíró kicsit olyan Egerben, mint az IMF-delegáció Görögországban: igyekeznek szép és igyekvő arcot mutatni nekik. Azért csak kicsit olyan, mert a magyar szereti a lengyelt (és viszont), a görög ellenben nem szereti az IMF-et. Ettől függetlenül, ha a Szépasszony-völgy igyekszik és szépül, akkor a delegációt oda kell vinni, tiszta sor. A mi konvojunk begördült hát a katlanba, meg sem álltunk a 19-es pincéig, vagyis Hagymásiék teraszáig. A kellemes Hagymási-borok pedig sorjáztak szépen. Elsőre egy Egri Csillag (2010), aztán egy Leányka (2011), aztán a vörösök: Medina (Merilyn), Bikavér Superior (2005), Föld és lélek. A lengyelek a Bikavér Superiort értékelték a legmagasabbra, nekem szintén bejött, de a Medina talán még inkább. Érdemes figyelni a Leánykára is.
Egy igazi pinot
A Szépasszony-völgy előtt és után volt két nap, munkákkal, vacsorákkal (Imola étterem). Az első vacsorán fellépett két emlékezetes 2006-os tétel, egyik a Gál Tibor Pincészet Pinot noir-ja (Sík-hegy): tökéletes állapotban van, vibrál, élénk, nagyon komplex és nagyon zamatos. „Igazi pinot”, „mestermunka” – efféle értékeléseket kapott az asztal mellett. Elismerést vált ki a Gróf Buttler Nagy-Eged Bikavér is, melynek gazdag illatában fűszerek, zamatban ásványosság, és még gyümölcsök is felbukkannak.
A másik vacsorát Gál Lajos borai kísérik, az egyik nagyágyú itt egy Kántor-tag Olaszrizling 2007-ből. Különlegesen vibrálnak benne a savak, kergetőzik a gyümölcsösség az ásványossággal, felvillan a fahordós érlelés emléke. Gazdag, nagyon élvezetes bor, 10 év múlva is jó lenne majd megkóstolni. Az egyik lengyel, Tomasz Prange-Barczynsky kijelenti erről az olaszrizlingről, hogy számos komoly Chablis mellé oda lehetne tenni. Az asztalnál senki sem tiltakozott.
Eper és vér
A korosabb tételek közé beilleszkedett egy ifjonc: Superior-jelölt Bikavér 2009-ből. Igen jó volt a fogadtatása, hiszen pompásan működött a mellé felszolgált kacsával, de étel nélkül is finom. A desszert madártej friss eperrel, környékére érkezett a 2002-es Kékmedoc. Talán mostanában, 10 évesen ér a platóra, koncentrált, zamatos, ugyanakkor könnyeden elegáns. Gál Lajos „vörös szamorodniként” mutatja be, aszúsodott szemekből készült, félédes, egészen nagy élmény.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.