Hat Fuxli, azaz hat szekszárdi siller, hat borászat és egy nagy testű, de élénk savú bortörténeti kiselőadás várta vendégeit a Várfok Galériában szerda délután. Rengetegen eljöttek, sok jó Fuxli fogyott, szerettük a borászok által kreált kolbászokat is.
Egyesek szerint a róka és a kulturált borfogyasztás nem oly közeli barátok, de a művelt borissza tudja a leckét: Heimann Pincészet, Fuchsli. Mindig meg kell néznem, miként kell írni, nehogy fuschi legyen belőle, pedig egyik nagymamám zugligeti sváb volt, Gruber Margit. De mostantól nem kell majd bajlódni a német helyesírással, mától itt a Fuxli, az x-et szeretjük, könnyű leírni, bár ettől nem boldogabb az X-nemzedék. Még jó, hogy náluk kissé öregebb vagyok.
Kis lépés a sillernek, hatalmas ugrás Szekszárdnak?
Szerda délután hat szekszárdi borászat szállta meg a Várfok Galériát: Eszterbauer, Heimann, Merfelsz, Németh János, Pósta, Sebestyén, hogy közös siller-márkájukat, a Fuxlit bemutassák. Heimann Zoltánnal beszélgetve megtudtam, hogy semmiképpen sem az ő egykori Fuchslijuk a minta, hiszen az ő nemzedéke gyerekkorában látta, hogy apáik és nagyapáik poharában mi volt ultizás, vagy beszélgetés közben. Természetesen siller volt azokban a poharakban, amelyet a tolnai svábok „fukszosnak”, azaz rókásnak emlegettek, rőtes színe miatt. Évszázados hagyomány plusz modern név, így lett a Fuxli, nem is kell ennél jobb marketing-recept egy régi-új márka elindításához. Heimann reméli, hogy a jövőben hatnál jóval több szekszárdi pincészet jön be a Fuxli-ernyő alá, amely nagy-nagy szekszárdi sikertörténetté növi ki magát. Megjegyezte: a Fuxli, azaz a siller a rozéhoz képest egy lépéssel közelebb áll a vörösborokhoz, ez szerinte nagy előny, hiszen a sillerek még adják a rozék könnyedségét, de már mutatnak vörösboros hangulatot is. Ez kell a mai rohanásba: sietős fogadások, kapkodó büfévacsorák – vélekedik Heimann Zoltán.
Magyar paradoxon
A siller a magyar bortörténet fontos része mintegy 300 éve – hívta fel a figyelmet bevezető előadásában Csizmadia András. Utalt arra a furcsaságra, hogy a külföldről jövő rozét mindenki ismeri, a magyarországi hagyományokba pedig amúgy mélyen beivódott, de 1990-re meglehetősen elfeledett sillerről viszont sokan azt sem tudják, hogy micsoda. A siller tehát egy fontos történelmi lecke számunkra, jó, hogy újra elővettük. Csizmadia tanár úr felemlegette az 1930-as évek borfogyasztási statisztikáit, miszerint a magyarországi bortermelést 60 százalék körüli arányban a fehérborok foglalták el, 30-32 százalékot hasítottak maguknak a siller-borok, a vörösbornak jutott a reszli. Nagy kultúrája volt tehát a sillernek, ennek a csodálatosan eltalált, és a magyar ízléshez és gasztronómiához oly kedvesen simuló borfajtának.
Rókavadászat
A bemutatott hat Fuxli mind külön egyéniség, cél is, hogy ne legyen nagyon homogén a kínálat. Annyi az elvárás, hogy a Fuxli-siller 80 százalékban lehetőleg Kárpát-medencei fajtát tartalmazzon. Ez nem tűnik nehezen teljesíthető feltételnek, hiszen a sillerek többsége amúgy is kékfrankosból és/vagy kadarkából születik. Eszterbauerék Fuxlija például tisztán kadarka, Heimannék 10 százalék merlot hozzáadásával „globalizálják” a maguk verzióját.
Megkóstoltam az összes Fuxlit, kellemes mindegyik, szerda délután nekem ez a három jött be leginkább: Eszterbauer, Németh János, Heimann.