Fontos az elméletet, de azért kóstolok is, miközben kódexet böngészek, eredetvédelmi vitáról írok-olvasok, vagy a borok árképzéséről jegyzetelek okosságokat. Most éppen egy somlói olaszrizlinggel ismerkedtem.
A Somlói Apátsági Pince néhány éve nagy kedvenc azok körében, akik esküdnek a kézműves, kisszériás borokért. Ha a „kézművesség” fő kritériuma az, hogy pontosan feltüntetik szőlőtőkéik és letöltött palackjaik darabszámát (nem az!), akkor a SAP egy virtigli kézműves, hiszen honlapjukról tudni lehet, hogy a 2010-es évjárat olaszrizlingje 515 darab palackot töltött meg. Három hektáron gazdálkodnak, weblapjukon közzéteszik, hogy 1347 darab olaszrizling tőkéjükről 1482 kilogramm szőlőt szüreteltek 2011-ben, és e mennyiségből 750 liter mustot nyertek. Tőketerhelésük nem kiugrón extrém tehát (1,1 kilogramm), a lékinyerés viszont egy kicsivel 50 százalék alatt marad: itt tehát inkább simogatják, semmint préselik a szőlőt. Az éles szemű olvasó azt is észreveheti, hogy ennyi mustból, ha nem lenne az érlelés során némi veszteség, éppen 1000 darab palack jönne ki.
A 2010-es borról minden lényeges adat megtalálható a honlapon, jöhet tehát az érzékszervi bírálat összegzése: illatban méz, hársfavirág, közepesen buja virágillat, szolid „tokajis” jelleg, mindez ásványosságba csomagolva. Kovács Antal sommelier-borkereskedő nyelvújító leleményét, a kő-juice kifejezést nem sokat kell magyarázni, ha ez a bor kéznél van. Felbontás után inkább a „juice” érződik, kimondottan késői szüretes hangulattal, hosszabb levegőztetés hatására a kő kezd kikerekedni.
Az illat, de a zamat még inkább, különleges megnyilvánulása a komplexitásnak és az ásványosságnak. Zamatban egyébként az illat elemei tűnnek elő, nagyjából. Itt bizony a rezedát is nyakon csípni vélem, illatban és ízben egyaránt. Mondom ezt annak ellenére, hogy direktben nem szagoltam még rezedát, de utána olvastam, íme: „A kerti rezedát a régi kertekben mindenütt termesztették csodálatos, édeskés illatáért, amely a parfümgyáraknak is fontos alapanyaga lett.” Idézet innen. Mostantól régi kerteket és új növényárudákat vizslatok majd, addig nem nyugszom, míg orrba nem vág egy csodálatos rezeda. A jegyzőkönyv kedvéért meg kell jegyezni, hogy Tamás Ervin kitűnő csopaki rizlingjeinek kóstolásakor is éreztem már rezeda-szerű tüneményt.
Ez a bor több órás levegőzés után futja igazi formáját. Felbontás után sem kutya, de egy ideig a késői szüretes, tokaji szamorodnis, kissé viaszos jelleg dominál, és nem jön elő az a komplexitás, finomság, valamint a somlói jelleg, amit 3-4 órával a kidugózás után megcsodálhatunk. Nincs ebben semmi meglepő, sőt, de azért jelzem. Pontszám 92-93 környéke, azaz 8 pont. Vásárlás helye: Radovin Hegyalja. Ár: 3000 forint.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.