Olaszrizling

A kulináris könyvek legnagyobb világfesztiválján bortörténeti kategóriában Jásdi István könyve, a „Szerenád a szőlőben” a legjobb négy közé került. A zsűri a könyvet végül a világon másodiknak minősítette. A könyvet olvasni nagy élmény, de abba is felemelő belegondolni, hogy miért és hogyan született meg. A könyv sztorija egyben a bor, a borkultúra diadala.

Jásdi István ezt írja honlapján a közelmúltban lezajlott díjátadóról: A második hely miatt „nem éreztem magamat csalódottnak. Arra, hogy ez a díj valójában mit ér, akkor derült fény, amikor másnap körülnéztünk a könyvfesztiválon és rájöttünk, hogy magánkiadásban készült könyvem a világ legnagyobb kiadóival: az Hachette-tel, a Presse Universitairrel, Murdoch-hal, a Gallimard-ral vagy épp a Flammarionnal vetekedett a címekért és sokat közülük maga mögé utasított.
A második hely francia és amerikai kiadói ajánlatokat is hozott. Most voltam igazán hálás Gábor Julinak a szerkesztésért, Palotás Rozinának a litográfiáért és a Veszprémi Nyomda világszínvonalú munkájáért!
Az igazi sikert azonban borosgazda-lelkemnek nem is a könyv jelentette: a könyvbemutató beszélgetésen felszolgált Siralomvágó Olaszrizling és Ranolder fehér (2008-asok) kóstolásakor leesett a jóhoz igencsak hozzászokott szakértők álla. Tokajról, az aszúról ugyan már hallottak, de hogy ilyen száraz fehérek teremnek Magyarországon, az felfedezésszámba ment számukra is.
Ha már ott jártunk megvettük drága pénzen az Escoffier nagykönyvet, minden szakácsművészek tankönyvét és a most megjelenő nagy Bocuse-szakácskönyvet.”
Zárásképpen a szerző megígéri, hogy a szakácskönyvekben olvasott információk hamarosan testet öltenek majd a Jásdi Borterasz tányérjain is.
Számomra kettős élmény ez a könyv, egyszer már dicsértem. Nagyon jó olvasni, a szórakoztatás mellett ráadásul számos értékes információt is megoszt. Emellett igen erősen megmutatja, hogy valójában mi a bor, mi a borkultúra. Ehhez hasonló könyvet minden „igazi” borvidéken lehetne (és kellene) írni. A szőlőnek, a bornak, a velük foglalkozó embereknek szinte mindenhol izgalmas története van, nem ritkán akár 2000 éves. A téma minden nagy múltú borvidéken a dűlőkben hever, igaz, nem csak simán lehajolni kell érte, levéltárakban, könyvtárakban kell kutakodni. Egy ilyen könyv, mint a Szerenád a szőlőben, olyan, mint a terroir-bor, megszületéséhez az objektív feltételek mellett szükség van a megfelelő emberre, a jól irányzott gondolatokra.
A „kívülről jött” Jásdi István és Csopak pompásan egymásra találtak: ezt sok nagyszerű bor mellett már egy terroir-könyv is bizonyítja. A mostani díjnak köszönhetően immár külhonban is.