Az olaszrizling is ilyen, szintén kiemelt figyelmet érdemel – ezt határoztam el egy évvel ezelőtt, a 2011-es Furmint Februáros nagy kóstoló után, az Andrássy úton lépdelve. A gondolatok nálam is, másoknál is egy ideje már érlelődtek. Sokat lehetett hallani az „olaszról” 2010-ben is: az év a fajta szempontjából a Szekszárdi Boregyetem és Albert gazda rendezvényével kezdődött, zárásként pedig az akkor még decemberben megtartott soproni bormarketing-konferencián két előadás is az olaszrizling értékeivel foglalkozott. Az egyiket Májer János, a badacsonyi kutatóintézet igazgatója tartotta, a másikat Varga György borász. A két időpont között is tartalmasan telt az idő: kóstolhattuk például a többnyire már sok éve ismert és szeretett olaszokat. Mindet képtelenség felsorolni, de néhány példa: Borbély, Bott Frigyes, Bussay, Figula, Gál Lajos, Jásdi, Juhász Testvérek, Laposa, Légli Ottó, Losonci Bálint, Orsolya, St. Andrea, Szászi Endre, Szeremley, Tamás Pince, Tóth Sándor, és persze rengetegen a Somlóról… (Rizlingek az InfoRádióban.)
Jásdi Rizling István
Jásdi Istvánnak 2010-ben (is) volt egy nagy dobása: megírta és megjelentette a „Szerenád a szőlőben” című könyvét, ami persze szerenád a rizlinghez és Csopakhoz, valamint a szőlővel és borral foglalatoskodó emberekhez. A könyv szerepelt az InfoRádióban és a Jásdi Pince honlapján is lehet találkozni vele.
Mindezek alapján mondhatnánk, hogy 2010 meghatározó év volt az olaszrizling szempontjából, de nem mondhatjuk, hiszen Albert gazda már 2008-ban megfogalmazta a lényeget, ráadásul a 2008 előtti években és évszázadokban is sok minden történt, például Gál Lajostól megtudtam, hogy 1905-ben a borászati kutatóintézet Egerben kétféle szőlőt művelt saját, fajtatiszta ültetvényen: olaszrizlinget és juhfarkot, de a rizling területe négyszer nagyobb volt. Mintegy 100 évvel ezelőtt, és 100 évvel azt követően, hogy az olaszrizling Magyarországra került, egy kutatóintézet azt tartotta fontosnak, hogy ebből a szőlőfajtából legyen a legnagyobb saját területe, ez jelent valamit. A Gál Lajossal készült interjú itt hallgatható meg, az érdekes bortörténeti részletek a 7. perc környékén következnek.
Csopak-Woodstock
A 2011-es „rizling-év” Jásdi István történelmi Csopak-Woodstockjával kezdődött. A szervező így ír a legendás kóstolóról: „Soha ilyen Olaszrizling sort ember nem kóstolt! (…) Az első sor végére eltűnt a furminttal szemben már-már kialakuló kisebbrendűségi érzés minden gazdából. A második sor után inkább már nyesegetni kellett a kialakuló öntudatot. (…) Valami olyasféle érzéssel váltunk szét, mint a Woodstocki fiatalok 1969-ben. Az olaszrizlingek 2011-es csopaki találkozója olyasmi volt, amit még sokáig emlegetnek azok, akik jelen lehettek és azok, akik szívesen ott lettek volna. Kérdés marad, hogy előre viszi-e valamivel az együtt gondolkodást?”
Azóta az író-bortermelő megválaszolta saját maga költői kérdését, amikor az InfoRádió magazinműsorában az egy évvel későbbi, azaz a 2012-es Csopak-Woodstock történéseiről kérdeztem. A második olaszrizling-kóstolóról, és sok egyébről, ebben a blogban is lesz majd szó.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.