Az olaszrizling olyan, mint a szex – erről is hallhatott a közönség a Somlói Apátsági Pince és a Pinceáron.hu borkereskedés bemutatóján. A borászat frontembere, Balogh Zoltán nem egyedül az olaszrizlingről mondott jókat, hanem például a juhfarkról, a nagypapájáról, de izgalmas dolgok derültek ki a terroir-borászat szociológiai és munkaerőpiaci vetületeiről is.

Nagy lelkesedéssel készültem a Somlói Apátsági Pince (SAP) kóstolójára: remek borok, remek előadó, ennél jobb nem is lehet. De rosszabb igen. Beütött ugyanis minden borkóstoló rémálma: „lefagyott a rendszer”, a borokat nem úgy érzékeltem ezen a napon, ahogy máskor, minden egy kicsit, vagy nagyon más volt. A fellépő borok közül többet már kóstoltam, az akkori élmények még foltokban sem jöttek elő. Sajnos, van ilyen… Mi volt a bajom, nem tudom. Talán "gyökérnap"? Vagy a csütörtök esti vihar, a rohangáló frontok? Még az a szerencse, hogy ott volt Balogh Zoli, és sok érdekes dolgot mondott. Kifejtette például, hogy azért is remek szőlőfajta az olaszrizling, mert a bora olyan, mint a szex, vagyis akkor is jó, ha nem tökéletes. Más borok gyakran élvezhetetlenek, ha nem sikerülnek magas színvonalúra, de ha az olasz egy kicsit „nem százas”, attól még jó. Erről én, mint aznapra kisiklott borkóstoló, meg is győződhettem: kóstoltam az olaszrizlinget is, és az jó volt!

Szexológia

A tramini után olaszrizlingből van a legkevesebb a (SAP) ültetvényein, vagyis a 3 hektáron gyümölcsöző 14 ezer darab tőkén. Három hektáron nem lehet 10 szőlőfajtát termelni, mondta Balogh Zoli, és ezzel nem lehet vitatkozni, nem is ellenkezett senki. Náluk a hárslevelű – juhfark – furmint trió a meghatározó, így döntöttek, nem kis részben az elődök útmutatásait megszívlelve. Az olaszrizling ugyanakkor kötelező gyakorlat, ráadásul nem csak Somlón – vélekedik a frontember, aki azért hozzátette, hogy a Somlón az olasz a fő fajta, ebből van a legtöbb, 160 hektár. A Somlói borvidéken az összes szőlő több mint egyharmada olaszrizling.

Hallhattuk, hogy az olasz, számos jó tulajdonsága mellett, azért is jó, mert alkalmas a terroir bemutatására. Rezedáztunk is egy kicsit, jelesül: a rezeda illatát fel szokták sorolni, mint az olaszrizling egy fajtajellegzetességét, de látott-e már valaki olyan élő embert, aki nem alulról szagolja ezt a virágot… Szerintem egyébként nem kell leragadni a rezedánál, érezhetünk virágillatot is, csak úgy.

Eleve gondban vagyunk Magyarországon a fajtajellegekkel, mondta az előadó. Egyes borok, például a tramini, jól leírhatók, de az olaszrizling, vagy például a furmint esetében nem megy az ilyen általánosító leírás. Évtizedek kollektív munkájára lesz még itt (is) szükség: rá kell jönnünk, hogy egy-egy fajtához egy adott termőhelyen milyen művelésmód, mekkora hozam, milyen borászati technológia illik, és mit ad ki magából a neki leginkább megfelelő körülmények között.

Az olaszrizling gondjairól és szépségeiről Balogh Zoltán írt ebbe a blogba egy nagyon tanulságos értekezést, ha valaki még nem olvasta, akkor pótolja be, gyorsan. Cím: A devecseri kocsma és az olaszrizling igazsága

Szociológia

Somló, mint terroir, ez is szóba került. Mi a legnagyobb probléma? A környékbeli falvak élhetősége, lakhatósága, az onnan használható munkaerő. Ez majdnem akkora dráma, minta azt mondanánk, hogy mostantól 20 évig nem esik eső – festett tragikus képet Balogh Zoltán. Ez a hiányzó elem, amit próbálnak pótolni. Ezt hallom Hegyalján, vagy például Egerben, Sopronban is – tette hozzá. Öt pohár borból 4 esetleg nem születik meg, mert nincs megfelelő munkaerő, nincs megfelelő felvevő piac, nincs megfelelő fogyasztási kultúra. A talajokkal, a kőzettel, stb., nincs gond Magyarországon, sőt. Balogh vastagon terroir-borászatként határozza meg a Somlói Apátsági Pincét, de a terroirhoz nagyon erősen hozzátartozik a szocio-szféra, hívta fel a figyelmet, erősen. Idézte Tóth Sándort (Scheller-birtok), aki szerint sokat beszélünk a környezetvédelemről, de elfelejtjük, hogy a környezetbe beletartozik az ember, őt is kéne védeni helyenként, mert valakinek dolgoznia kéne, művelni a földet.

Sok jót hallhattunk még az előadótól, a rögzítőm rögzített, ujjaimmal hamarosan újra ütögetni fogom a billentyűzetet, hogy az elhangzottak itt írásos formába lendüljenek.

A kép innen: FORTEPAN. Annyit tudni róla, hogy 1955-ben készült, és hogy a Somlót látjuk, a 8-as út felől.

A személyekről nincs adat. A férfi hasonlít a nagypapámra, de ő máshol élt, kertész volt. Sajnos, már nem él, pedig megkérdezném tőle, milyen a rezeda, biztosan tudná!

Kedves olvasók, házi feladat! Rántsuk le a leplet a rezedáról! Legyen szíves, mindenki kérdezze meg nagymamáját, nagypapáját, egyéb rokonait, botanikusokat, a füvészkertek félhomályában alkotó szakembereket... Valakit, aki szagolta már a rezedát.

Köszönettel!

Kovács András István