Az olaszrizling nem lúzer, fölösleges rágódni ezen, és bár nincs rászorulva a mi kedvenc fajtánk, mégis sokan megvédték már. Matt Kramer borügyi hitelminősítő tavaly durván leminősítette a magyarok szent olaszát, feltépjük tehát sebeinket, hiszen ez a blog sem mehet el ezen égbekiáltó justizmord, az ártatlan olaszrizling elítélése mellett. Mészáros Gabriellával beszélgettem az olaszról.
A lúzerező Matt Kramer jó úton halad, hogy borászati Herder váljon belőle… (Herder az 1700-as évek végén bátran odamondta, hogy „a magyarok, mint az ország lakosainak legcsekélyebb része, most szlávok, németek, románok és más népek közé vannak beékelve, s századok multán talán nyelvüket is alig lehet felfedezni.”)
Halkan ugyanakkor jegyezzük meg, Kremer-Herder bizonyos szempontból igazat beszél, ha nem így lenne, erre a blogra sem lenne szükség. Ott van a tévedés, hogy nem az olaszrizling a lúzer, hanem a magyar borászat és a magyar társadalom azon illetékes elvtársai, akik a 2000 előtti évtizedekben züllesztették, illetve hagyták zülleszteni ezt a fajtát. Az elmúlt 10-15 év sokszorosan bebizonyította, hogy a fajta a magasabb kategóriákban és a „jó kis ivóbor” versenyszámban is nagyon jól teljesít. Ezen sem lehet többé nyavalyogni, azon meg nem érdemes, hogy más fajtákhoz képest az olaszrizling képes-e ugyanannyi „hatalmas-presztízs-ikon” bort kihömpölyögtetni magából? Meggyőződésem, hogy amennyi bornagyságra valós piaci igény van, ahhoz az olaszrizling bőven hozzá tud járulni a kellő mértékben.
Mészáros Gabriellával, a Borkollégium igazgatójával rögzítettem egy interjút az InfoRádió számára a somlói évjáratkóstolóról (március 14-i adás, 1. rész, itt hallgatható meg), és mivel az interjúban sok szép dolog elhangzott az olaszrizlingről is, szóba került hát Matt Kramer furcsa kijelentése. A direktor asszony meggyőződése, hogy nagyon sok minden kihozható még ebből a pompás fajtából, tehát totálisan nem ért egyet az amerikai guruval az olaszrizlinget illetően. A leglényegesebb dolog, a savösszetétel szempontjából az olasz nagyon jó helyen áll a fehér fajták képzeletbeli rangsorában. A saját fajtakarakter szempontjából a chardonnay tulajdonságaihoz áll közel, vagyis a legjobb formáját akkor futja, ha nagyon komoly terroir-t rendelünk mögé. És mivel Magyarországon remek termőhelyek ringatják az olaszrizlinget, megállapíthattuk, hogy nekünk eddig mindig jó tapasztalataink voltak az olasszal. Semmilyen paramétere alapján nem állítható, hogy ez a fajta lúzer lenne, hangsúlyozta Mészáros Gabriella.
Mint mondta, semmilyen szőlőfajtával összehasonlítva nem mondható hátrányos helyzetűnek, kétségtelen tény azonban, hogy sokat kell még dolgozni azért, hogy teljes fényében pompázhasson. De hát ezért vagyunk – értettünk egyet ismét. A chardonnay és az olasz közötti párhuzam szintén az olaszrizling mellett szól, hiszen a chardonnay éppen azért válhatott sikeres világfajtává, mert oly kiválóan jeleníti meg a nagy termőhelyeket – vetettem fel én. Ezzel a tanárnő egyetértett, de megjegyezte, az utóbbi tíz évben az illatos, aromás fajták váltak divatossá. Ez a trend, a szürkebarát, a tramini, a viognier és a muskotály jelenleg kelendőbb.

A fajtában rengeteg potenciál van, és egyértelmű, hogy az olaszrizling mára az egyik legkedveltebb szőlőfajta a Kárpát-medencében, a szőlő- és bortermelők, valamint a fogyasztók körében is. Ez még akkor is igaz, ha az ismerkedés kezdetekor a mi rizlingünk kétségtelenül nem mutatkozik kirobbanóan attraktívnak, de ha megfelelő minőséget rendelünk mögé, akkor nagy dolgokra képes.