Egy faun Olaszrizlingje, délután. Ismét előkerült, hogy az utálatos 2010-es évjárat azért adott néhány szerethető bort. E gondolat hatására felbontottam az én 2010-es titkos tippemet: Trombitás Tamás Olaszrizlingjét. Nem is csalódtam, sőt!

A Bordogság blog szellemidézett a közelmúltban, kiengedve a palackból a 2010-es borzalmak halmazában megbúvó szépségeket. A poszt hatására én is átgereblyéztem a jegyzeteimet, találtam is érdekességeket, valamilyen formában majd közreadom. A dokumentek, mappák átvizsgálása közben eszembe jutott egy félretett bor, a szentbékkállai Trombitás Borház 2010-es Olaszrizlingje, amelyet idén tavasszal többször is kóstoltam. Többé-kevésbé tetszett május-június környékén ez a bor, de igazán meggyőző formát nem éreztem benne, csak majdnem. A szembeszegülést a 2010-es évjárat általános képével nem mutatta kellő határozottsággal. Azt gondoltam, ennek a bornak most jött el az ideje, felbontottam, és igazam lett!

Az a szép ásványosság

Már felbontás után közvetlenül sem settenkedik a 2010-es esőszag és ázottság, amit a bor illatában fel lehetett nyomokban fedezni még a tavasz végén. Nyomban tiszta, szerethető illattal indul a 2010-es Olaszrizling. Intenzív ásványosság, mellette virágok, és még egy kevéske déli gyümölcs is jellemzi az illatot. A mineralitás teljesen hozza a Káli-medence jellegzetességét: nagyon intenzíven tűzköves, de emellett könnyedség, elegancia is van benne.

A zamatban már inkább az ásványosság vezet. Érdekesen fejlődik néhány óra alatt ez a bor. Nyitás után egy órával ízben érezni egy kicsit az évjárat elázottságát, cserében vidámság, kellem, gyógynövényes-gyümölcsös ízkavalkád is van a borban. Határozott a komplexitás, de egy kicsivel több sav (savérzet) elférne.

Néhány órával később megérkeznek a savak, illatban és ízben is összeálltabb, egyenesebb vonalvezetésű lesz a bor, de egy kicsit veszít a komplexitásból. Mind a két iránynak vannak szépségei, mindkettőt lehet szeretni. Persze, mondhatnák, hogy tudjon egyszerre mindent, de ez a bor annyira kiemelkedik a 2010-es mezőnyből, hogy nem érdemes, nem szabad bántani. Az illatban vibráló ásványosság pedig minden órában gyönyörű és izgalmas.

Tizenvalahány órával a kibontás után is tökéletes állapotban találni a bort. A savak még határozottabbak, de az egyensúly nem borul! Az illatban a gyógyfüves, kamillás vonal erősödik, az imádni való Káli-medencés ásványosság jellegzetességei pedig erősödnek a zamatban, és egy érintésnyit visszahúzódnak az illatban.

Gyümölcs, csend, élet

Trombitás Tamás Budapesten született, képzőművész, már 20 évnél is régebben él a Káli-medencében. „Borászos” honlapján szinte semmi sem utal a festészetre és a szobrászatra, egyetlen (jól eldugott) információ olvasható arról, hogy a megvásárolt romos ház pajtája műteremmé alakult. Én először a boraival találkoztam, tetszettek. Majd vele személyesen is, Budapesten. Megkérdeztem tőle, hogyan keveredett a bortermelés világába, a tömör válasz ez volt: „Meghalt az a bácsi, akitől a bort vettem, és ezek után nem találtam olyan borokat, amilyenek nekem tetszettek.” Innen jött az ötlet, ha nem tud helyben vásárolni, akkor készítsen magának. Ez a válasz nagyon jó. Ha ilyenkor valaki elkezdi vetíteni a művészes-kézműves borászos szöveget, akkor esetleg lehet gyanakodni. Pedig Trombitás Tamás hiteles a borművész-művészbor kategóriában is, ilyen mondatokat lehet találni tőle: „A művészet olyan, mint a bor, átszeli a történelmet, lehetnek kísérletek felhasználására, de a művészet ’objektivitása’ átszeli az időt.”

Művészkéz, kézműves

Ez klassz! Nem a bort emeli a művészethez, hanem fordítva, a művészetet hasonlítja a borhoz. Egyesek a kézműves borászatot valamiképpen összehozzák az artizán jelzővel, vagyis inkább tartalommal. Nem érhet váratlanul senkit, hogy Trombitás is kézműves borászatként határozza meg manufaktúráját. Honlapján ez olvasható: „Ez egy ízig-vérig kézműves borászat. Nem csak a méretei miatt, hanem azért is, mert a méreteit arra szeretnénk kihasználni, hogy a szőlő ültetésének pillanatától, évenként végig tudjuk kísérni tőkénként a szőlő érési folyamatát, rengeteg kézimunkával, a legkevesebb vegyszer alkalmazásával.”

Faun fan

Jacques Salomé, francia művészetpszichológus ezt írta Trombitás Tamásról a már idézett kiállítási anyagban: „És azt is mondja (Trombitás), hogy ’Nem szükséges megérteni a mondatot (ez alatt az alkotó szándékát értem). A mondat formája hangosabban beszél, mint a jelentése.’ A teljességet, az egységet és a harmóniát keresi. Van valami jóindulatú faunszerű ebben az emberben, aki az élet ínyence, és aki megpróbálja továbbadni nemcsak a jónak, de a hallatlan furcsaságnak az ízét is.”

A francúz művészetpszichológusok nagyon jó megfigyelők, és pontosan fogalmaznak.

A borok címkéit Trombitás Tamás készíti: http://trombitas.net/borhaz/termekek/borok/

Egy faun délutánja: