Olaszrizling

A magyar bor hatalmas értéke a sokszínűség, ne ragadjunk le egy fajtánál! Tudom én, de a sokszínűség akkor érték, ha a színek külön is virítanak, és ezt észre is vesszük. Beszélgessünk az olaszrizlingről ebben a blogban, hiszen a rizling maga a sokszínűség!

Facebook

Friss topikok

Címkék

2007 (1) 2008 (1) 2010 (1) 2011 (1) 2ha (4) aranytőke (1) aszú (2) átskároly (3) badacsony (25) baiedit (1) bakóambrus (3) balassa (2) balaton (3) balatonborgaléria (1) balatonfüred (3) ballagéza (1) baloghzoltán (5) bárdossarolta (2) barontwickel (1) barta (2) bemutató (1) benedekpéter (1) béresmelinda (1) bibich (1) bikavér (5) bio (1) bock (1) bolyki (1) bonkowski (1) borászokborásza (2) borbélytamás (8) borértékelés (1) borfesztivál (4) borkollégium (2) borlovagrend (1) bormustra (1) borpalota (1) bortörténet (1) bott (1) budafok (1) bussay (2) chardonnay (4) citadellesduvin (1) concoursmondial (1) csetvei (1) csobánc (3) csobáncibormanufaktúra (2) csopak (14) csopakikódex (3) csúcsborok (1) csutorás (3) degenfeld (1) dékánytibor (1) demeterervin (1) demeterzoltán (4) dereszla (1) disznókő (2) dobogópincészet (1) dörgicse (1) dropshop (1) dúzsitamás (2) edegger (1) eger (20) egerszólát (2) egriborvár (1) egricsillag (11) egriklaszter (2) élelmiszerlánc (1) eredetvédelem (4) eredmények (1) erjesztés (1) értékelés (8) eszterbauer (4) etyek (3) etyekikúria (1) évbortermelője (1) évjáratkóstoló (1) fertőrákos (2) fesztivál (1) figula (5) fischer (1) fogalommeghatározás (3) fórum (1) freund (1) frittmannjános (1) fröccs (1) furmint (12) fuxli (1) gállajos (12) gálpéter (2) gálszőlőbirtok (2) gáltibor (6) gasztronómia (1) gereattila (2) gourmetfesztivál (1) grasevina (1) grófbuttler (3) györgykovács (1) hagymási (4) hárslevelű (4) hatpontos (1) házasítás (2) hegyközség (1) heimann (5) hétszőlő (2) heumann (1) hnt (1) hollóvár (1) horvátország (2) hungarica (1) ikon (2) imreborpince (1) inforádió (2) internationalwinechallenge (1) istvándy (2) jamiegoode (1) jásdi (6) jásdiistván (7) juhfark (3) kadarka (3) káli-medence (2) káliildikó (1) kalóimre (2) karner (1) kékfrankos (5) kéknyelű (1) kézműves (1) kézművesborászat (4) kézművesség (2) kislaki (1) kissgábor (1) kódex (2) kolonics (1) konyári (2) kőporos (1) kovácsnimród (2) kovácstamás (2) kozlovic (1) kramer (1) kunság (1) kutatóintézet (1) kvassay (1) kvassaylevente (1) laposa (3) laposabence (9) légligéza (4) légliottó (2) london (1) lőrinczgyörgy (2) losonci (1) losoncibálint (4) magister (1) málik (1) malvazija (1) mátra (7) mátraitőkések (2) maureroszkár (1) ménes (1) merfelsz (1) merlot (2) mészárosgabriella (3) mikrobiológia (1) mondialdurosé (1) mundusvinibiofach (1) némethjános (1) nyáriödön (2) olaszrizling (32) olaszrizlingszerintünk (3) orsolya (1) pálffygyula (3) pannon (1) pannonbormívescéh (1) pannonbormustra (4) pannonborrégió (3) pannontop25 (1) pécs (2) pécsiborozó (2) pincefesztivál (1) pinotnoir (3) póktamás (4) pósta (1) rajnairizling (2) ráspi (3) rizling (11) rizlingnap (2) rizlingsor (1) rókusfalvy (1) royaltokaji (2) sajt (1) sauska (1) sebestyén (1) sike (1) siller (1) simonjózsef (1) skizo (1) skrabski (2) skradin (1) somló (16) somlóiapátságipince (5) somlóiapátságipincészet (1) sopron (2) spontán (1) st.andrea (3) st.ilona (1) sümegiésfiai (1) syrah (1) szabályozás (1) szászi (1) szásziendre (8) szatmári (1) szatmáripince (4) szecskő (3) szekszárd (4) szeleshát (1) szentantal (2) szentdonát (1) szentdonátpince (3) szentesi (1) szentesijózsef (1) szentgyörgyhegy (3) szepsyistván (4) szeremley (1) szeremleybirtok (7) szeremleyrizling (1) takácslajos (1) takler (2) tamáspince (1) természetesség (5) terra (1) terroir (7) thummerer (1) tiffán (1) tiffánede (1) tiffánzsolt (1) tokaj-hegyalja (12) tokajhegyalja (1) tokajnobilis (2) tokajreneszánsz (2) tokaj hegyalja (2) tolna (1) trombitás (1) trombitásborház (3) válibor (4) vargapincészet (1) varsányi (1) vélemények (2) villány (7) villasandahl (1) villatolnay (2) vince (1) vita (1) vörösbor (2) vylyan (1) welschriesling (1) weninger (2) winespectator (1) woodstock (2) zwack (2) zwackborkereskedés (1) zwackpéter (1) Címkefelhő

2012.10.02. 12:22 akoan

Odabas: 20 ezer forint egyetlen palack borért!

basbas_1349205034.jpg_960x713

Dalmáciában felkerestük Alen Bibich pincészetét, ahol gasztronómiai csúcshókuszpókusz fogadott minket, valamint a Bas de Bas nevű csodabor, melynek egy palackja kiskereskedelmi áron 508 Kuna, vagyis laza 20 ezer forint. Az ilyen árra mondhatjuk, hogy odabas… Megér egy üveg bor ennyi pénzt?

Splitben hétvégéztünk barátokkal, a kulturális és turisztikai program-cunamink részeként felkerestük Alen Bibich pincészetét, ahol molekuláris őrületeket is felvillantó gasztronómiai parádé fogadott minket, valamint a Bas de Bas nevű csodabor, melynek egy palackja kiskereskedelmi áron 508 Kuna, vagyis laza 20 ezer forint. Bas de Bas, ez franciául ezt jelenti: mélységek mélysége, horvát nevén Ispod poda. A kirándulás szervezője egyben a horvát nyelv ismerője, majd ő pontosít, amúgy meg: Tamás, nagyon köszönjük az organizációt, szuper volt a program!

Nem hallgat a mély

A magasra árazott mélység színe valóban mély és sűrű, az olajszerű feketét közelíti. Hetven százaléka Syrah, 20 százaléka merlot, tizede pedig Dél-Dalmácia elsőszámú bor-ikonja, vagyis Plavac mali. A 2008-ból származó tétel bőven átlagon felüli, kétség nélkül nevezhető nagybornak. Illata komplex, izgalmas, többszólamúságában az ásványosság a vezető jegy, kőolajra hasonlító módon. A korty finom, telt, mintaszerűen egyensúlyos, nyoma nincs tohonya lekvárosságnak, lusta édességnek, pedig alkoholja 15,7 százalékos, tehát egyáltalán nem kevés. Emlékezetes bor, de vajon ér-e ennyi pénzt? A rövid válasz nyilván az, hogy nem, dehogyis ér ennyit egy feltörekvő, ügyesen marketingelt, de még az út elején járó horvát pincészet bora, amelyik jól láthatóan kiaknázza a turizmus által tálcán kínált lehetőséget. (A Bibich család borászata a csodálatos Skradin közelében található, a szintén tömegeket vonzó Krka Nemzeti Park közelében.)

Bővebben?

A bővebb válasz viszont mindig lehet az, hogy ilyen alapon a világ spiccborainak többségéről elmondhatnánk, hogy marhaság annyi sok pénzt kiadni értük, de nem nyírhatjuk ki a presztízs fogalmát, ha akarnánk se, de nem is akarjuk. Léteznek tehetős, sőt nagyon tehetős emberek, ők sok pénzt szeretnek elkölteni a különleges és egyedi fogyasztási cikkekre, és ezt a szép tulajdonságukat pedig fűti is a luxusipar, rendesen. Ez élteti a presztízsborok piacát, nem szabad bántani tehát azokat a pincészeteket, amelyek a termékek áraiban is megjelenítik a borvidékek, a termőhelyek különleges adottságait. Ebből a szempontból pedig vélelmezhető, hogy létezik a világ borkedvelőinek egy olyan halmazocskája, akik vidáman fizetnek ennyi pénzt ezért a borért is, egészségükre! A hírek szerint például Bill Gates rendszeresen Skradinban nyaral, ki tudja, esetleg az ismert milliárdos törzsvendég a Bibich-tanyán, és buzgón vásárolja az „odabas.ó” bort?

A pezsgőjük sem olcsó

Társaságunk tagjai viszont nem az 508 Kunás csúcsterméket vette vásárfiának, inkább a 70 Kuna környéki, vagyis a 2800 forintos árfekvés volt a nyerő, legalábbis így érzékeltem… Az egyik jótét lélek viszont bevásárolt egy palackot a 200 Kunáért mért pezsgőből, s a szállásunk felé buszozva ezt nyomban meg is itatta a csapattal. Köszönjük, szeretettel!

Az induló pezsgő és a magasárasított mélybor tetszett mindenkinek a legjobban. A fejenként 310 Kunáért járó degusztációs menü tartalmazta a pince kínálatának legjavát, száraz fehéreket, rosét, vöröseket, és édeseket is. A két csúcspont, a pezsgő és az 508 Kunás bor között felejthető fehérekkel találkoztunk, és egy valamivel átlagon felüli roséval. A vörösöknél kezdett erősödni a felhozatal, a merlot már komolyabb elismeréseket is begyűjtött, a végén pedig ütött a Bas de Bas.

Az idézett blogban megfotózott tányérokhoz képest a mi ellátmányunk kissé eltért, de kreativitás és trendiség terén ott voltak nálunk is. Nagy sikert gyűjtöttek a halköltemények és a rákok, a füstfelhőben tálalt kacsamellet viszont szolid parasztvakításnak értékeltük, hasonlóképpen nevettünk azon a molekuláris mágián, amelynek eredményeként a zamatos olajbogyóból teljesen íztelen fehér por került a tányérra. Az erőltetett halmazállapot-változások helyett azonban inkább a különleges kreativitás jellemzi a gasztronómiai kínálatot, a délutánból estébe nyúló kóstolás után az előre megszervezett vacsorát le kellett mondani, enni ugyanis már senki sem bírt.

Boróka ágán ül hasam

A legjobb fogások ezek voltak, emlékezetem szerint:

Füstölt pisztráng és helyi sajt keveréke, a tetején pisztrángikra.

Fésűskagyló, kecskesajt, fekete szezám.

Fehérhal édesburgonyával.

Grillezett garnélarákok pattogatott kukorica-őrleményben meghengergetve, curry-szerű fűszerezéssel.

Boróka ágon füstölt joghurt, fokhagyma habbal, paradicsom virága a cucc tetején.

Transzformált tiramisu, csokoládéval bevont pattogatott kukorica golyóbisokkal és mentalevéllel.

A mélyépítés magasiskolája

Ügyesen nyomják a marketinget ennél a pincénél, érdemes tanulmányozni a modellt. Nagyon erős a borturistás, vendéglátós, ajándékvásárlós modell, a kóstolóépület viszont nincs feltupírozva, sőt. Kacsaláb-palota helyett egy kutyaközönséges, földszintes, gyakorlatilag egyterű házikó a bázis, ahol 15-20 embernél többet nem lehet leültetni. Nem a külsőséget cicomázzák, hanem a tartalmat: a néhány spiccbor mellé egy nagyon erős gasztronómiát építettek fel. Az egésznek a bázisa egy meglehetősen kicsi, de csúcsrajáratósan felszerelt konyha, amelyben a tulaj felesége, Vesna vezényli az alkímiát.

Nem gyenge a píár sem: vajon mi kell ahhoz, hogy a Travel Chanel népszerű fenegyereke, Anthony Bourdain hosszasan forgasson a Bibich-birtokon is, majd úgy összegezze pompás horvátországi tapasztalatait, hogy itt világszínvonalú az étel, világszínvonalú a bor, és kib.szott egy idióta vagy, ha nem rohansz ide egy alapos gasztronyaralásra! A hájpolás nem lankad Vesna Bibich jellemzésekor sem: „ez a nő egy kulináris zseni, egy szuperhős, aki rövid idő alatt összeüti a fantasztikus ínyenc kóstoló menüt, amely ráadásul nem csak finom, de tökéletesen kiegészíti a borokat is.”

Naná, tudjuk…

A borturisztikai produkció viszont valóban mesteri.

Fotó lelőhelye: https://www.facebook.com/pages/BIBICh-WINE-CROATIA/57976074619?sk=photos_stream

7 komment

Címkék: horvátország gasztronómia skradin bibich


A bejegyzés trackback címe:

https://olaszrizling.blog.hu/api/trackback/id/tr94815538

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zoranka · http://www.pecsiborozo.hu 2012.10.02. 13:27:37

Bibich innen nézve ismeretlen, de onnan nézve St.Andrea, Sauska vagy Frittmann se mond túl sokat.
Gasztronómiában izgalmas ami Bibichéknél történik, persze, kinek mi az elvárása. Van akinek egy tökéletesen füstölt makréla a tökély, van akinek a dekonstruált ételektől lesz herótja. De azért az alapanyagok minősége, a kreativitás, a molekuláris konyha alkalmazása azért számomra nem parasztvakítás. De persze lehetett akár az is.
A borok esetében én azért nem lépném át a fehéreket, bár kétségkívül más világot hoznak.
Van néhány korábbi írás itt a borokról, ha valakit bővebben érdekel:
www.pecsiborozo.hu/blog/r5_r6
www.pecsiborozo.hu/blog/ket_nap_szaz_bor

akoan · http://olaszrizling.blog.hu/ 2012.10.02. 17:26:18

@zoranka: hozzászólásod jelentős része úgy csinál, mintha vitatkozna a poszttal... Nagyon határozottan, többször is jelzem, hogy a gasztronómia "parádés", "kreatív" és "trendi", ez utóbbi, ebben az összefüggésben egyértelműen pozitív jelző! Többször említem, hogy a csapat mennyire pozitívan fogadta az ételeket, hat fogást kiemelek, hogy azokat tartottuk a legjobbnak. A füstölgő kacsát leszámítva mindenért lelkesedtünk, ezt, és a porrá lett olívabogyót pedig nyugodtan lehet parasztvakításnak nevezni, ha egyszer az. Világos a szövegből, hogy 7 fogásból hatot imádtunk, lelkesedtünk a bennük megtestesülő kreativitásért. Ennek tükrében a hozzászólásod két mondata nem megalapozott.

Az általunk kóstolt fehérborok pedig egyértelműen "átlépősek" voltak. Te, vélhetően, korábbi évjáratokat kóstoltál. A nekünk felszolgált fehérborok mindegyike problémás volt: túl sok fa és túl sok alkohol mellé feltűnően kevés sav, vagyis kimondottan diszharmonikus tételekkel találkoztunk!

A linkeket köszi! Kerestem a Pécsi Borozón a pincét, de nem találtam, nyilván elbénáztam. Kijelöltem magamnak két linket tőletek, de azok egy másik borhoz mennek majd, nem akartam hosszúra nyújtani ezt a posztot. Az egy finom fehér, egy étteremben futottunk bele, örültünk. A következő posztba belinkelem majd! :)

A válaszomat sem akarom hizlalni, de felvetetted Sauskát, St. Andreát. Hát éppen erről (is) szól a cikk: náluk 8000 forint körüli fogyasztói áron futnak a csúcsborok, de ettől függetlenül is azt gondolom, hogy a 20 ezer forintnak megfelelő ár kicsit erős!
Amúgy meg kiemelem az 508 Kunás bor vitathatatlan erényeit, sőt még azt is jelzem, hogy megalapozottan tekinthető presztízsbornak, és mint ilyennek, akár ekkora is lehet a fogyasztói ára. Amit viszont nekem nem kötelező üdvözölnöm. Mármint a magas árat...

zoranka · http://www.pecsiborozo.hu 2012.10.02. 20:44:13

@akoan: Nem vitatkozni szándékoztam a poszttal. Csak szélesíteni esetleg a rálátást a saját tapasztalataimmal. Szubjektív.
A Bas de bas túl drága. Tény.
A parasztvakítás szerintem túl erős kifejezés, mert számomra nem fér össze az általatok (is) imádnivaló, parádés fogásokkal. Szubjektív.
Bock Magnifico 20 ezer körül, Gere Attila 25 ezer körül, Sauska Merlot Konkoly 17 ezer körül. Csak pár példa Villányból és van másutt is, drágább is. Akinek ez kell és ennyiért, vegye. Tény. Én nem veszem. Szubjektív.
Dalmát fehérek nagyon más világ, a többségük nekem sem jön be. Szubjektív. De épp Bibich volt egy-két tétel, ami többek között, igen. Szintén szubjektív.
Örülök, hogy jól éreztétek magatokat az Adrián és kíváncsian várom a további posztot, posztokat :)

Szegediszomelijé 2012.10.02. 21:33:53

Nyáron Vodicében kóstoltam pár tételüket, és hoztam egy R6 -ot -vörös küvé dalmát fajtákból. A két legdrágábbat nem kóstoltam -biztos profi munka. A borokról a rövid benyomásom az volt, hogy profi munka, előtérben de szerencsére nem durván a barik, és inkább uniformizált a világuk, mint helyi-egyedi. Számomra: jó, de nem túl izgalmas. Ami mindenképp dícsérendő: nagyon jó marketing, nagyon ki van találva minden anyag, cimke, név, márkbolt, bemutatás stb. stb. Igazi európai csúcs szint, nagyon ízlésesen. És azon a vidéken, ahol enni turista megfordul, ez rendben is van. Ezt úgy jegyzem meg, hogy amúgy ez nem az én világom. Amúgy a magyar csúcsra szánt veresek 20-30 között -esetleg fölött- vannak.

akoan · http://olaszrizling.blog.hu/ 2012.10.03. 08:18:19

@zoranka: szélesítésért köszönet, az mindig jól jön!
A "parasztvakítás" kifejezést én sem szeretem, bár néha-néha használom. Nagyon ritkán. A helyszínen ez hangzott el, a hitelesség kedvéért ez került a szövegbe. Az erősségével szerintem nincs gond. Példa: ha egy színész játéka lenyűgözött, de a 2 órás előadásban 5 percet modoros volt, és ezt szóvá tesszük, attól még nagyon tiszteljük a másik 115 perces teljesítményéért.
Magnifico-t, stb. ismerem, létezik 50 ezer forintos magyar is, írtam a témáról: olaszrizling.blog.hu/2012/04/10/magyarorszag_legdragabb_vorosbora. Ezek számomra egyrészt szabályt erősítő kivételek, másrészt Bock József és Gere Attila termékpiramisa olyan, hogy a csúcson lévő "neszteknekemilyetislehet!" boruk alatt ott tartózkodnak stabilan és sok éve (!) azok a csúcsborok, amelyek nem olcsók, de nincs nagyon elszállva az áruk.
A Bibich Pincészet esetében éppen ezt hiányolom, a legdrágább bor alatti stabil felépítményt. Van nekik egy-egy száraz vörösboruk 130 és 200 Kuna körüli áron, de ezt még kevésnek gondolom ahhoz, hogy harmadik próbálkozásra 500 Kuna pattanjon az árcédulára. Tudom, hogy papíron kb. 100 éves a múltjuk, de a legutolsó háború befejezésekor Alen Bibich 25 év körüli fiatalember volt, a borászat mostani arculatát az elmúlt néhány évben alakította ki. Szerintem a 2-300 Kunás kategóriában ki kellene hoznia néhány durranást, aztán, kb. öt év múlva, jöhet az 500 Kunás "macsóbor"...
A Bas de Bas ettől függetlenül nagyon jó bor, de én sem vásárok ennyiért.

akoan · http://olaszrizling.blog.hu/ 2012.10.03. 08:28:25

@Szegediszomelijé: egyetértek. Az R6-ot mi is kóstoltuk, pont ez volt a vélemény, mint nálad. Az R6 export-ára az Egyesült Államokban 19 dollár. A magyar csúcsvörösökről említést teszek a 08:18-as hsz-ben.

zoranka · http://www.pecsiborozo.hu 2012.10.03. 09:55:51

@akoan: Na, a végére csak összejön az egyetértés. A horvát csúcsvörösek (elsősorban Dalmáciáról beszélhetünk) ára teljesen elszállt, a pincészetek múltja valóban nem nagy, nem is biztos, hogy ez számít. A mi 20 éves bormúltunk se történelem…
Más a közeg, a helyi vásárlások lokálpatriotizmusa és a turizmus végleteinek együttes hatása is érvényesül az árképzésben, lásd például a Saints Hills Dingač 2009 469 kn, Duboković & Barbić Medvid 2007 449 kn, Matuško Royal selection Dingač 399 kn, csak néhány példát említve.
A Bibich Pincészetnél vásárolni 80, 160, 240, 500 kunás borárakat jelent vörösek esetében (rozé 60 kn, fehérek 60-90 kn), ez ottani árviszonyok között magas középárfolyam, egy nagyon drága borral a végén, ami szándékolt túlzás. Ezt ők is tudják, de ez a marketing része.
A horvát borárak egyébként is magasabbak a magyarnál, lényegében 50 kuna alatt nehéz jó bort vásárolni, nálunk azért nem 2000 forint ez a határ. Majd jövő év júliusától biztosan más lesz a helyzet náluk is.