Olaszrizling

Egy ilyen napsütötte szombaton, és remélhetően szintén üde vasárnapon ajánlott program budapestieknek az Erzsébet tér felkeresése, ahol e hétvégén a Balatoni Borok Fesztiválja zajlik. Én a péntek estét töltöttem ott, élményeimet igyekszem megosztani.
Aki indulás előtt tájékozódni óhajt, ide vitorlázzon.
Málik Pince, Badacsony
Budai Zöld 2010: Az egykor hírneves fajta mára szinte kizárólag a kéknyelű beporzójaként ismert, a Badacsonyi borvidék 35 hektárnyi nőivarú kéknyelűje mellett mintegy 5 hektár budai teljesít szolgálatot. Igazi kuriózum tehát. Általában el szokták intézni azzal, hogy „kemény savú, nagyon férfias bor”, de Málik Zoltán eredményesen zabolázza ászokhordós érleléssel, érdemes megismerkedni ezzel a borral. Szép élmény még itt a Kéknyelű és a Szürkebarát, mindkettő az ászokhordós érlelés zamatainak jó példája.
Trombitás Borház, Szentbékkála
Nagy felfedezés számomra ez a pince! Már olvastam felőle, tervbe vettem a megismerkedést, éppen ideje volt. Meseszép olaszrizlingek 2009-ből és 2010-ből, illatukban ott vibrál az izgalmas tűzkövesség, az a pompás ásványos jegy, amit eddig többnyire csak Tóth Sándor Monostorapáti környékéről származó boraiban éreztem. A két olasz zamatban is méltó az illathoz, a 2010-es nagyobb mélységeket, komplexitást mutatott most, gyaníthatóan azért, mert a 2009-esből azon frissiben került ki a dugó. Az olaszrizlingeket újra megkóstoltam, annyira tetszettek, előkerült egy 2011-es is… A rizlingek annyira elvonták a figyelmemet, hogy elmulasztottam megízlelni a chardonnay-t és a rosét, majd legközelebb. Hétvégén érdemes felkeresni a fesztivált, és megismerkedni a Trombitás borokkal is! A tulaj igen érdekes figura, jó vele beszélgetni, tervezek vele egy hosszabb interjút. Sok érdekes dolgot mondott, az egyik kedvencem ez: „azért kezdtem el bort készíteni, mert sajnos minden öreg meghalt a faluban, akinek a borát szerettem, így már csak magamra számíthattam.”
Pálffy Pince, Köveskál
A Káli-medencének feljegyeztem egy nagy köszönetet a Trombitás-olaszrizlingekért, mi jöhet ezek után? Hát két Pálffy-bor, amelyek szintén a kiemelten szerethető kategóriát erősítik, meg persze a Káli-medencét. Az első egy 2011-es olaszrizling, amely egyszerre érett és fiatalos, de leginkább nagyon finoman gyümölcsös (érett őszibarack, például). Nagyon klassz itt a friss rosé is, érdekessége, hogy fajélesztő nélkül, spontán erjesztéssel készült. Illata ezért nem (fajélesztősen) orrbaverős, inkább közepesen intenzív. Ízben aztán robbant, harsány természetességgel árasztja a piros bogyós gyümölcsösséget, kevés ilyen finom rosét lehet kóstolni, legalábbis én az ilyen példányokat szeretem. Emlékezzünk meg a fajtákról is: 55 százalék cabernet sauvignon, 45 százalék kékfrankos, felvásárolt alapanyag, „de én odafigyelek ám a vásárolt szőlőre is” – mondta Pálffy Gyula. Figyeljenek erre a borra a rosé-rajongók is, érdemes!
Skrabski Borászat, Balatonudvari
A tervek között szerepeltek a Skrabski-borok is. A pincészet három tétele a szervező Balaton Borgaléria standján lelhető fel, és nekem volt olyan szerencsém, hogy összefussak Kurucz Zoltánnal, a Skrabski Borászat mindenesével, így terveim értő vezetéssel valósultak meg. Zoltánnal leginkább a két 2009-es olaszrizlingre (Árpi Rizlingje, Betyár) figyeltünk. Mindkettőt finom gyógyfüves hangulat szövi át, mindez a termőhelynek, tehát az Udvari fölötti Les-hegynek köszönhető.
Szeremley Birtok, Badacsony
Itt (is) különleges élményben volt részem, a 2006-os Kéknyelű jóvoltából. Ritkán találkozni ilyen szép érleltséggel, a koros boroknak ezzel a méltóságteljes nagyságával. Kiemelendő még e tétel izgalmas ásványossága. A Kéknyelű mindent vitt a Szeremley-standnál, de meg kell emlékezni a zamatos Szeremley Rizlingről (2010), a különleges Bakatorról, és a mélységes Merlot-ról is.
Boldog befejezések, Badacsony
Ha eddig nem derült volna ki, nagyon ajánlom hétvégi programnak a balatoni borok budapesti fesztiválját, sok pincével lehet találkozni, én csak egy kicsiny, de nagyon izgalmas szeletet kanyarítottam ide, még úgy is, hogy a fájdalmas késő esti búcsúzásban néhány badacsonyi finomsággal még összefutottam. Kiemelendő az Istvády Pince Olaszrizlingje (2010), Laposa Bence Rajnai Rizlingje (2011), továbbá egy szép olaszrizling a Sabar-dűlő Borháztól (Káptalantóti) és egy izgalmas Pinot noir (Villa Tolnay). A legvégére pedig egy igazi desszert: Borbély Tamásék Olaszrizling Jégbora.